LÁBMOSÁS

Most még láthatsz, de azután sosem.

Indulat-mentesen van mérlegen a minden,

percegő és rohanó kettőnk ideje-

Testben-lélekben összefonódásaink,

fenntartható és fenn nem tartható

kifelé közvetített látszataink,

meg a zúzott kövekből meztelen talpak alá

terített-gyűrt, pont a sehovába vezető utak.

Az utak.

A minden. A kettőnk közötti összes

öröm, vagy kín-kötél,

a megfelelés-kényszerek furcsa bája,

a kegyes hazugokból épített ködök homálya,

augusztus csillaghullásai.

Nincs más út, csak a nélküled járt,

a természet egyszerű, csöppet sem bonyolult

kényszer-ösvénye. Hogyan tovább?

Felemelt fejjel, kedvesem!

A jót viszem magammal, elteszem,

és nagy, bársonyos takarót terítek mindenre, mi bántott.

Ajánlom neked ugyanezt.

Másodvirágzásaik élik kényszerből lángvirágaim,

tőlem kérik a túlélés-erőt a floxok

Aszály van.

Látom magam, ahogy tizennégy évesen

nagy árkot ások, segítség-mentesen

valami csapvizeknek,

hogy estelente, némi nógatásra,

átessek a kvázi megtisztulás

felnőtt agyakban berögződött

hamis kényszerképzetein.

A lábmosáson.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.08.16