UTOLSÓ MEGÁLLÓK

Nem sok maradt

még előttem álló stációkból.

Keresztre nem feszítenek,

csupa szerencse!

Az eddigiekben

mindig a jó jutott.

Korbáccsal nem vertek,

csak somfabottal,

életre jók között

utolsó sem voltam,

csoda!

Dalos körökben tiltották zenéim.

Elviseltem.

Ha jött a víz, én gátat építettem.

Árral szemben úszom ma is.

Hajnala-nappala, zenitje

is volt életemnek,

s ha minden eljövendő korok

mind szembe jönnek

porból gyúrt magammal,

majd a szél visz el

trágyázni földet.

Gyöpre, és búzára jó talajban.

Tanultan maradtam tanulatlan.

Téli havakban

fordított sorrendben is láttam

gyümölcsök szüretjét, aratását,

hogy beérik minden, mit ember vetett!

Vagy nem Ő?

Snitt előtt a fahrt-kocsi lepukkant!

Csak a botorkát tudja venni

premierben,

lesz csócsálásra épp jó,

hat, vagy nyolc sorokban

az összefoglaló.

Maradok porszem, avar alatt-fölött,

vagy szélben, bejárva

kontinenseket.

Árva.

Millió családdal megáldott,

aki írta is,

nem csak szerette

a verseket.