MIELŐTT RÁM SZÓL A LEKTOR

Mielőtt elaludtam,

gyermekkoromban,

magamtól, de megtanítottan,

kényszer-mentesen mondtam

az imádságot,

hogy így, meg úgy,

meg vigyázz a szüleimre,

meg a tes'véreimre,

te odafönti ismeretlen,

hogy csókolhassuk egymást,

reggel, ha ébredünk.

Soha, érdekes,

soha nem gondoltam halálra

az elalvás előtt.

Láttam gyermekként halottat

és oly természetes volt az Írma nénnye,

mint rá majd ötven évvel

egy Irén szereleme.

Élő-halott.

Annyire beleillet a parasztudvarba,

miben gyerekként éltem,

mint a palláson talált töltényesdoboz.

Rokon kovács, rabsickodáshoz használt,

be sosem váltott beutalója a Csillagba.

ahol már rég nem Rákosi pajtás

raboskodott.

vagy,

mint az előbb említett

Irén, vagy Irma nagyapja tolakodása,

amiért manapság államelnök mond le simán.

Egyetlen álmomra nem emlékszem

Szépek lehettek...