BÚJJ BÚJJ ZÖLDÁG

 

Jól, nagyon bújsz és begubódzol.

Ott benn ketten vagytok,

te, meg te,

és oly jó a beszélgetés,

semmi kockázata.

Ellene nem mondasz semmit magadnak.

Az álmaid, ha magadra hagynak,

melledre szorítod képeid.

 

Tudod, ki vagy,

nincs semmi kétely!

Az egészre párhuzamban az önbecsüléssel

kizársz zavaró időket.

 

Éjszaka jön, meglásd,

párban repülés utált kékszín táj felett,

felhő alatt.

Felhőket, kapcsolatban, nem lehet kizárni.

Az eget – talán.

 

Alszol is, úgy, magad ölelve helyettem,

formáid,

késztetéseid,

kéznyújtásaid kötöttje lettem.

Hat a fény, belőled sugárzó,

és hétnaponta temetem- temetetten

párnapos hiányod.

 

Kivárnod nem neked kell a találkozást.

Ne vess rám követ,

Várni rád nehéz.