TÉLI CSAPONGÁSOK HÓBAN

Gyermekorom nagy havai

hógolyókba gyúrva

olvadnak változó időkbe.

A vízzel felöntött iskolaudvar

keményre fagyott jegén

már nem ugrok

se szimpla, sem dupla Lutzot,

nem bírja lábam.

Tény az is, hogy egykori korcsolyámból

mára vasrozsda lett.

Eltűntek mind a nagy telek,

jó, ha vizekből jut annyi, hogy

nyárra beérjen az ősszel elvetett

kenyér.

Hű társam várom,

mert ma jön, s reggelig

tartom majd benne a lelket

vagy két napig,

hogy képes legyen

merülni folytatásként

változó időkre gondjaiba.

Jó, igaz, és szókimondó is leszek

mint mindig.

Öröm ha jön, s keserv, ha elmegy.

De új találkozásig

szobám belengi majd az ámbraillat,

amiről valójában nem is tudom milyen,

csak az a biztos, hogy

mindenek,

a déltengerek, a hegyek, a völgyek,

a tavasz-nyár, meg az ősz

összes virágillata,

színes illatpaletta mind benne van

és mind belőle ered,

s az egész úgy koppan nálam,

mint az az ismeretlen ámbra.

Élni szép.

Élni jó!

Hull a hó...

Balog Gábor

-csataloo-

2026.01.06