TEGNAPELŐTT ÉS MOST

Tegnapelőtt, a korai éjszakában

amúgy húsz éves koromhoz illőn

megöleltem a kedvesem.

Vette-vitte,

és bealudtunk mind a ketten.

Nem esett csorba önértékelésen.

Aztán átbeszéltünk egy teljes napot.

mire a csillag feljött,

és ünnep volt, megszokott,

belevitatkoztunk életvitel

részleteibe.

Fenntarthatóságokba, mikor,

mire érdemes viselkedésbe,

szóval pszichológia.

Egymást ölelve aludtunk (el).

Ma hajnalok rég elmúlt hajnalán

csípő alattról kaptam a jelzést: ébresztő fel!

A nő, meg?

Nem részletezem!

Elmúlt a reggel,

a delet is kongatta már harang.

Bennem és velem hetvenhat évet élő

örök társamban csak az maradt,

hogy süt a nap ezerrel

meg olvad a hó.

Mi ketten együttként egymásnak való

bolondok vagyunk.

Kössél rá csomót Kedvesem!

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 01.18