SZABÁLYTALANUL SZABÁLYOS

Olykor napokra elfelejt

enni tisztességesen,

és folyadékbevitelre sem figyel.

Nyakába szakadt megannyi teher

nyomja vállát,

küzd, izzad, mindenben megfelel

belső késztetésnek.

Észre sem veszi, hogy tökéletes.

Ha nincs velem, elszólítja

tőlem a munka,

asztalomnál az étel sótalan.

Súlytalan álmai lengik be hálószobám.

Kergetőznek.

Lángbetűkkel festenek falat,

rajzolnak messzi tájakat.

Belőlük nőnek naggyá télvirágaim.

Könyveim minden tiszta lapja Ő.

A gondolat – lehet profán, vagy előkelő –

vele szójátékokban válik

hol mosollyá, hol betűfolyammá papíron.

Hajlékom gond-tengerekben lesz

öröm-sziget.

Fürdés után vállára köntöst én terítek,

haját fonatba én fonom,

nagy-néha verset írok hozzá,

s a szó-zenét napokig dúdolom.

Élek vele minden rezdülésben.

Titkaink száma egyre nő.

Időnként, nagy ködök mögött,

felsejlik, látszik is valami kiszámítható

jövő.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 01. 14