NAGYKABÁT 2024

A mozdulat, a kérés,

két kérlelő

szem ahogyan lested, szólok-e,

s ha szólok, miről, kiről szól

majd rögtönzött mese,

kaján, kacsintó, vágyakról álmodó,

vagy éppen altató lesz, és

mint nagykabát a sarkon didergőt

körbefogja,

borít-e hálót majd reád?

A mozdulat, s a szemek,

mind rám maradt relikviák.

Magány.

Magány az összes álmom

gipszbe kötötten.

Lábamon bakancs, nehezék.

Hinnéd, hozzád most gyónni jöttem,

de tévedsz, csak maradék

eszem jöttem eljátszani,

feltenni színnel lefordított

ócska kártyalapra,

és szólni semmit.

Csak azt.

Ócska kis kártyaváram,

mit magamból húztam magasra,

ellen nem áll időnek.

Összedől.

Be sem temet, csak idétlen

játékot ad majd a szélnek.

Emlékszel? Aktus után

és néha helyett is,

karod felfelé kinyújtva

ölelted nyakam.

Magam se hittem, milyen érzés!

Vállamba fúrtad fejed.

Mesélj, mondtad, mesét mesélj,

és kérőn simult

hozzám a tested.

Ma estjeid: másnak mese.

Az álmok nagykabátja rossz anyag,

Látom magam!

Hanyag mozdulattal,

gönceim ledobva,

indulok nélküled, téli szélben,

megkeresni az én meséim.