KÖZELEG

Ím nekilátott újra pirosodni

vadrózsabokromon a csipke.

Nyári alma a réten

termését már szétterítette

éjjel arra járó vadaknak.

Szent Iván tűzének már

hamva se nincsen.

Málló kőkereszten néz elfolyó vizet

a gátról, óidőkben ideálmodott

bádogisten.

Búcsúzó nyárnak parasztvirágai előtte.

Azt hordja, cseréli falu öregje,

s ültet a test előtt a lassú vízre

lenge papírhajót

iskolára készülő gyerek.

Naptárban István vár csöndben sorára,

Molnár szitálja már kezén a lisztet.

Új kenyér kovászát félti gazdaasszony,

s a szántást befejezve az ember elmereng:

Közeleg...

Balog Gábor

-csataloo-

2024.08.08.