SZIVÁRVÁNY

Igen! Az idén,

Krisztus után kétezer huszonnégyben is

láttam már szivárványt!

Nem természetet megcsúfoló,

sanda-torz jelképet,

hamis angyal,

rőt patás, Sátán egén!

Az igazit!

A fehér fényt hét színre bontót!

Az isten kék egét dicsérőt!

Szabályos rendben kiült

eső áztatta égre utamon,

februári estén, hazafelé.

Értettem színeit.

Értettem szándékát az Úrnak,

a remény jelképét

Özönvíz után,

és engem is elfogott

valami bizakodásféle,

hogy talán,

ha

tisztességgel és ember,

nem szörny gondolkodással

éljük meg mindennapjaink,

fennmaradhat fajunk

játékszernek

a Mindenható terepasztalán.

Csak nyolc kanyar és kereszteződés

volt már hazáig,

de egész úton

láttam, láttalak benne téged,

aki közös gyermekünk szülte meg

szivárványnak az égre,

és verset is írt róla,

meg arról, hogy meglopták.

Az utolsó utcasarkon

már mellém, anyósülésre

fészkelte magát a vacsoraillat,

s aztán?

Hazaértem.

Öleléssel vártál,

s a hálószobában, éjjel

szerelem-szivárványunk csillogott

szép szemedben,

Köszönöm!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.06 5:44