KÖSZÖNTŐ 2024

Mindükre emlékszem.

Sok kedvesem-szépem

állnak itt, időmben,

visszajöttek szépen.

Ki mosolyog,

ki meg kesernyésen

szájat húzva kérdi:

Most merre csatangol

merre jár az úrfi?

Kit szédít helyettem?

Kit csal lápra-lépre?

Él-e még? Gondol rám?

Elfelejtett? Mégse?

Mindüket szerettem.

Ahogy a sors hozta!

Ha a forgatagban

táncát velem ropta.

Mikor válni kellett,

nem tartott a rosta!

Ők találták ki

a ködöt helyettem,

beleburkolóztak,

míg én dologba mentem,

vissza, hűlt helyükbe,

üres házba értem.

Már rég nem kerülnek,

okot még-ha adtam,

melegedni járnak

a nagy lélekfagyban,

vissza, ölelésbe,

nyárba őszbe, télbe,

kinyílnak évente

rég elmúlt tavaszban.

Nekem meghagyták

vadrózsáim álmát,

kertek erdők, mezők

minden vadvirágát.

Nők, leánykák, szépek,

itt maradt elmentek!

Míg élek, ti

az emlékeim lesztek!

Balog Gábor

-csataloo-

2024.03.08 6:50