2025. július 19., szombat

 

A KURVÁK KAPCSÁN


Kezdeném azzal, hogy a kurva az kurva.


Lehet sokféle. Megélhetési, kalandvágyó, vagyonszerzést célzó, fürdős, vagy mosdatlan, retkes (nem pudvás, mert az a retek jelzője, nem a kurváé),de bármelyik változatát nézzük ringyó (vagy hímringyó, igény és alapgenetikai beállítottságaik szerint)!Tetszeleghet sokszínű választott szerepben, lehet szűz, feleség, társkapcsolati coach, vagy Rákóczi-téri, fillérért, vagy fél vagyonért prostituálódó nemtelen.


Folytatnám azzal, hogy a szexualitás megnyilvánulásai és megítélése világszerte szokás, hagyományalapú, eltérő kultúrák, eltérő megítélés-elfogadás, vagy elutasítás mentén kezelt velünk élő valóságok halmaza.


Magyar vagyok, a Kárpát-medencében őseim, vegyesvér őseim, népem történelme, és a szűk családi, vallási környezetben kapott nevelés rabja. Keresztény etika követője, aki nem meri állítani, hogy az ellen soha nem vétett. Ember vagyok, nem is túl okos, öreg és esendő. Még élek.


A kurvákat utálom.

Megértem, hogy nincs, nem lehet olyan társadalom, ahol teljesen ki lehet iktatni az irántuk felmerülő igényt, a piacot, sem keresleti, sem kínálati oldalon, és megértem azt is, hogy létező örök piacuk kiiktathatatlan igényként fennmarad.

Nagyokat vigyorogtam, már felnőtt emberként, amikor honleányunk, a foglalkozását nyilvánosan és büszkén felvállaló Staller Ilonkát a keresztény Olasz Köztársaság (aminek attól független része a pápai állam, a Vatikán!) parlamenti képviselőjének választotta. Választói fricska volt a politikának - gondoltam.


Nem az volt!

Ez volt a létező szögek egyike, az első eldőlő dominó, egy élhető világ lerombolásában. Ennek következményei az Ursula von Leyden féle politikai kurvák nőben és hímben. Vagy bukott amerikai nagykövetesen. A mentelmi jogot kapott vasdorongokkal embereket verő antifák és EU-s felvételre kijelölt ukrán katonai sorozók. Az agyament háborúpártiak!


A kurvák mestersége az emberiség történelmében a keresztény történelemben megvetett szükségesek mestersége volt, s annak is kellett volna megtűrtként maradnia. Nem így lett! Gombaként szaporodtak az ideológiákat leromboló pénzelt szervezetek. Fényre tették a létjogosultságát egy mesterségnek, s a társadalom elismert tagjaiként kívánták bemutatni az ótvart, a ribancot.


Az én világomban a kurva ne legyen reflektorfényben, ne lehessen bármilyen példaképként elfogadható személy, akkor sem, ha megtért Mária-Magdaléna, akkor sem, ha megmenekül nem pénzvágyból, csak szerelem-megfeszítettként a megkövezéstől egy krisztusi mondat miatt!

Húzza meg magát, ha hadügyminiszter leánya, húzza meg magát ha testét adja/adta pénzért áruba, ne kenje élete mocskát se a társadalomra, se esetleges gyermekeire. Egyik sem érdemli meg!

A kurva lehet Magyar Péternek kiszemeltje – oda, mellé megfelelő! Egy az alom!


Utálom az újságíró-kurvák szemetjeit, a megvett, gondolkodásra ugyan képes, de minden felületes, részleges és hibás tudásuk a nemzetük ellen pénzért felhasználók hadseregeit!


Utálom azokat, aki orosz szálakat keresnek Ukrajna-Kárpátalja magyar templomának felgyújtása kapcsán, szembemenve és megengedőn minden reális megközelítéssel, főleg az ukrán hírszerzésre hivatkozva! Oroszok bérelnek fel lengyeleket, hogy magyar templomot gyújtogassanak magyarellenes akciókat hajtsanak végre??? Lengyeleket, akikkel minket ezer éve népbarátság köt össze? Emlékszek polák, nagyapád a téged karján menekítőt Horthy befogadta?

Az ukrán titkosszolgálat ezt kifelejti!

S az újságíró-szemétláda-kurva, a politikai elemző, meg anyja-átka hazátlan idegenbérenc, a politikai, megélhetési nyomoronc megideologizálja, miért az orosz az elkövető, amikor az minden ténnyel, evidenciával ellentétes! Kontrázik hozzá! Umca-umca!!!


Sokszor voltam tartós kapcsolatban ukránokkal. Arról a vidékről, ahol több, mint egy évtizede lőtték az autonómiát kérő (nem követelő) többségi orosz anyanyelvűek közösségeit. A nekem személy szerint kijutottakról siralmas volt-maradt a véleményem. Hazudtak, ha kellett, ha nem, mint a kurvák, de (és ez nem ellenérvféle) nagyon szerették a szalonnát. Tény szerint udok volt államfőjük konkrét korrumpálásáról. A pénzt elfogadta...

A mai jobb?


Kurvák, Magyar Péterek, Zelenszkik, Róka Rékák!

Pestisei vagytok a világnak!

Balog Gábor

-csataloo-

25.07.19



2025. július 15., kedd

 

VASDORONG


Végigzongoráztam a neten

vértestvéreim keserveit.

Szólhattam volna, magamnak,

hogy fránya egy világ ez a mostani,

de inkább hallgattam.

Kinek-minek szólni,

ha Barátom is

küszködik azzal, hogy gyűrjön le kórt,

s aztán???

Majd elmegyünk ketten kéz a kézben,

egy időben, s ha nem úgy,

akkor ki előbb, ki utóbb.

Szó nélkül, halkan.


Nagy Bösendorferem, teraszom átka.

Kalimpa rajta megszokott reggelente.

Hajnali mollokban a dúrok.

Térképen kicsit balra,

a trianoni határon túl,

orosznak nyilvántartott kis senki-hazátlan,

a fél világot meglopó lejmol muníciót,

hogy lövessen jobbra-balra,

amerre él orosz.

Kijevből, párnás fotelből gyilkoltat ukránokat.

Persze, magyart is.

Azt vasdoronggal is lehet.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.16






 

KEZDETEK


Szokás, tán babona tiltja,

hogy láttam felöltözni fehérbe,

s most itt áll,

velem-választott papunk elébe jött

egybeköttetni az összetartozót.

Nem volt könnyű séta!

Tizenhét év, hogy rádöbbent,

mennyire lelkéhez értem,

míg felvállalta sorsát.

De lehet, elunta, hogy tízszer is megkértem,

hogy rábólintson végre: Igen!


Most oly szép itt hófehérben!

Oly csillogó zöld a két szeme!

Hallgat, mellettem állva

az oltár előtt.

Köröttünk kvázi-násznép és

fehér kardvirágok.

Fehér a mirtusz, a liliom is.

Illatoznak.

Az oltárterítő damasztja fehére

vasalt, tág tér egy jövő előtt.


Talán bízik a holnapokban,

amiből bármennyi jut majd közös,

itt lenn kevés lesz!

Most kijár a csók, a gyűrű!

Egy szerelemre tettünk

mi ketten pecsétet.


-lovacska-

2025.07.15


2025. július 13., vasárnap

 

JÚLIUS 2025


Aratás után – mondom -

ideje beszántani a tarlót!

Nekiláttam még megmaradt rekeszeikből

elővarázsolni, végigmozizni emlékeim.


Az idő úgy borított porfátylat reájuk,

mint júliusi hajnalon a folyóról

a vízgyűjtő kilenc kút melletti rétre

a hömpölygő fehér köd, a pára.


A porréteg és a páraköd alatt is

láttam jó és rossz tetteim.

Mosolyogtam ahol lehetett

és beleborzongtam ha kellett.

Szükség esetén, ha úgy ítéltem,

magam adtam magamnak

kései feloldozást.


Csendemben előtűntek az elfolyt vizek.

A kőgát előtti lassúban nyurga ponty pipált,

s a gyorsban, halálos fogócskát

játszott kéksüllő a küsszel.

Kovács Péter vizsgázott hajóvezető,

révész-kapitány szürke terméskövei...

amiket már elmosott változó idő.

A hajó nem jár! Nincsen lába!”


A négy utolsó dolog még előttem.

Félnem nincs miért.

Ébredő városban hallgatom, ahogy

negyedóránként, a naponta halódó csendbe

belepöfög a hatvanhetes, és

kíváncsi természet –

játszom a gondolattal,

ismerős, vagy új ember a buszon a sofőr...


Balog Gábor

-csataloo-

2025. 07. 14



2025. július 8., kedd

 

IDŐSPIRÁL


A harangok évente egyszer Rómába mennek.

A csontok pedig

csak egyetlen napon repülnek.

Majd.

Ki tudja, mikor...

2025. július 6., vasárnap

HAJNALI HÁLAADÁS


Érzem Uram, a megváltást már megadtad.

Előleg hosszú napjaimra körödben.

Köszönöm.

A tőkét, kamatát rendezgetem naponta rendben,

bónusz ajándékodként – még idelenn.

Egyben – mert ajándékod volt a ráció is –

értem a rám már előre kirótt

penitenciát.

Égek fájdalmaimban, fürdök hiányaimban.

Visszamozizom elmúlt és örök-végtelen,

Földeden töltött sok szép napjaim, Uram!

Tibi gratias ago.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.07



 

2025. július 3., csütörtök

 

BÜSZKESÉG


Vonaglik nem Isten teremtette buksza

színpadon.

Művi altest csipkedi föl bámész közönség

deszkákra beszórt ötforintosait.

Produkció!

Anyám! Borogass!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.03

2025. június 28., szombat

 

KAKASSZÓ ELŐTT


Külváros teraszán, lépcsőn

ül magában a csend.

Pipáját letette, abban kihunyt a szikra,

hamuvá aszalta a tavalyi dohányt

június végének heve.

Hegyezett fülekkel hallgatja önmagát.

Boldog.


Végtelen tisztelet csöppnyi kert-vadonban,

madár csak fészkelődik teli fészkiben,

a csivit még torokban alussza álmát,

de csipás kis szemét ki-kinyitja

derengő fényre csodálkozón

idei fecskegyerek.


Az öreg csönd nyújtózik egyet,

vállára veszi az elmúlt éjszakát,

tarisznyájába baglyai suhogását,

elkoppintja jánosbogárka zöldjét,

kakasszó már nem lesz errefelé –

elindul pihenni távoli templomtoronyba,

hallgatni ideje előtti rorátéra hívó

kisharangot.

Harmatozzatok egek. ti bátran,

estélig nélkülem!”






2025. június 27., péntek

 

2025 JÚNIUS VÉGE


Nyitott ablaknál a szél ébresztette.

Húzd meg-ereszd meg”-et játszott

a gesztenye hajával odakinn.

Erős volt, de vadsága semmi.

Ő létrázott a susogásban, álomhatáron.


Nem sokkal négy előtt

az asszony karcsú teste villant át fölötte,

a ruhát már este lefújta róla a hőség,

megsimítani sem volt idő,

-„Nyitva az ablak!”-futott a kocsihoz.


Persze.

Akkor már vastag, cseppekben

jött az áldás,

hosszú, embert próbáló idő után,

valami félresikerül, széliből elkapott záporfelhőből.

Zivatar.


Hamar elállt.

Megvárta amíg a szeretett visszafekszik,

-„Hatkor ébresztelek! Aludj!” -

és belekezdett a nyári, hajnali rutinba.

Kávé, terasz, csönd.

Vágy az évei alatt elszívott

összes cigarettából egy-csupán egyért,

valami könyörületként.

Kubai Ligeros. Szivarvég-szemétből.

Mezítlábasan, mint az eső utáni séta

a halálból visszatapsolt

Szent Iván utáni füvön.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.06. 27

2025. június 23., hétfő

 

KÍSÉRTÉS


Aztán lenéztem arról a hegyről...


Valóban, alul pezsgett az élet!

Hangyák bóklásztak, sátoroztak,

rögtönzött táborokban

vigécek kínáltak eladásra burnuszt,

és Bibliát,

ima-malmot, meg mantra-gépet.

A népek a bálványt imádták,

oltárképeket cseréltek borotvált szeméremtestre.

A barna este

naponta csak suttogva merte kimondani,

itt bizony éjszaka lesz!

Tisztító, nagy tüzekben...


Szemben, az engem megkísértő

arca megadásra,

nem harcra buzdított.

Kopott kőtábla parancsain vigyorgott,

mesélte, hogy lenne könnyebb.

Útba igazított.

Adott tanácsot.


A maszk mögött láttam valós magát.

Orromban éreztem a kénkövet.

Zöld füvet képzeltem sárga homokra,

és elszántan

megerősítettem esendő magamban

a benned-hitet, Uram!

Maradtam, aki vagyok!


Balog Gábor

-csataloo-

2025. június 21., szombat

 KÓRKÉP


Dávid Dóra.

Negyven éves. Jogász. A róla megjelentekből kiemelhető, hogy magyar kötödése szinte semmi.


Gerzsenyi Gabriella.

Jogász, negyvennyolc éves. Író(?)! Kárpátaljáról hazatelepült. Most hálálja meg az anyaországnak a róla való gondoskodást TISZA képviselőként. Nem rokona az elkémesült Cseber (Tseber Ivanovics) Rolinak?


Kollár Kinga.

Negyvenhét éves jogász. Saját bárhol beidézhető bevallása szerint a hazája (sic: ha van az ilyennek olyan!) ellen dolgozik.


Kulja András Tivadar.

Érdekes figura. Harminchat éves. Nyírségi születésű. Nyilvános önéletrajza szerint pályaelhagyó általános orvos. otthagyta állását egy TISZA tüntetés után ( sebészgyakornoki (!)), mert ott nem engedték politizálni. Érthető, ugye? Gyakornokoskodni hagyták A legszebb, amit róla tudni lehet, hogy „tudománykommunikációs szakértő, egészségedukációs tartalomgyártó”! Olyasmi lehet, mint az öreg kurva Szent Péter előtt. aki pedikűrös-manikűrösnek mondja magát. Persze tévedhetek.


Lakos Eszter, negyvennégy éves jogász.

Furcsa mód nem nyírségi. A „cseber” kapcsolat itt nehezebben kereshető. Önéletrajza szerint sokat errefelé, itthon nem élt. Nekem nem hiányzott.


Magyar Péter, negyvennégy éves,

önbevallása szerint „diplomata”. Korábbi Fidesz-KDNP kormány miniszternőjének felesége. Vargáné...

Elvált. Feleség lehallgató. Duzzad a hatalomvágytól. Duzzadásait diszkókban vezeti le korosztályos leánykák szoknyája alá bekukkintva (videókkal bizonyítható!). Telefontolvaj, garázda jelölt? Általa eltörölni kívánt mentelmi jog alapján nem perbe hívható gyanúsított. Komcsi bejegyzésű, alvó pártnév megvásárlója. Magánvéleményem szerint szenya. Pénz és hatalommániás. Hazája (nem csupán a kormány!) ellen politizáló. Bérenc.


Tarr Zoltán, ötvenhárom éves. Rangidős seggnyaló. Önéletrajzában sehol nincs utalás arra, milyen lélekközösség választotta meg lelkészének. Biztos volt ilyen. Lelkük rajta. Nálunk akadnak közösségek, akik csaló papokat, lelkészeket jelölnek akár államfőnek is. Igaz azokról sokat tud a világ, meg a Soros támogatói rendszer. Ez (vagy Ő?) hátizsákos hosszúpuska. Pénzben pancsizó támogatója a hazaárulásnak.


Ha kihagytam volna valakit, elnézést érte. Minden itt felsorolt önéletrajzi adat hozzáférhető a neten. Több helyen.

Pár szót, néhány kérdést az egész hazátlan bagázsról:

Hogyan képes ez a majdnem nyíltan, vagy akár nyíltan is hazaáruló közösség megszólítani huszonéveseket? Mit rontott el a regnáló hatalom, ami (bár sokak szerint lop is), de életben tart Hazát? Miért nem kapnak érdemük szerinti belső támogatást, szorulnak háttéremberré a leginkább hangsúlyos, már régen nem próbapolitikusok? Miért kevés a szükséges, a látható fiatal, hazájához elkötelezett arc és azok támogatása? Mikor oldja fel a létező, majdisten' még sokáig regnáló nemzeti összefogás kormány-vezetése a lemondott államfő, a nő hallgatását?


Nem vagyok bigott FIDESZ-es, hitemen kívül nincs pártkötödésem a KDNP-hez sem. Szimpatizáltam a balosok ős- és utódformációival, észre sem véve saját butaságom, az engem is bombázó burkolt, de valójában nyílt megvezetés-technikájukat. Vonz az egykori Jobbikból kinőtt Mi Hazánk tisztessége, hazaszeretete, de taszítanak ugyanott fölösleges vadhajtásai. Az egykori Jobbik pár „jó” arcát becsülöm, de köpök a pártját lenullázó volt elnökükre. Az arcot, de hozzáállást nem váltó DK harcát saját hazájuk ellen ezerszer jobban megértem, mint a tiszás nihilt. A DK komcsi indíttatású generikus idill, amiből megélnek. Visszatetsző, hogy polgártársaim hazám fővárosában, a Tarlós (egykor, régen hitehagyott SZDSZ-es, szakember, komoly ember) után annak az arctalan senki hazudozónak adtak mandátumot, aki rátermettségi alapon Tarlós lábnyomába sem léphet!


Lopás ügyekben vallom a Tízparancsolatot emberre lebontva.

Gyűlölöm az antiszemita megnyilvánulásokat. Gyűlölöm a nemzet megosztó megnyilvánulásokat.

Csak egy picurka gondolkodó, valami semmi-valami költő, írásaimban utazó ismeretlen vagyok, maradok telis-de tele empátiával a jó, mondom a jó iránt!

Drága, szép Hazám! Kérlek, szeress engem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 06. 21

2025. június 20., péntek

 GÁZ


Valami csodája volt a magyar parasztnak. Annak a csodaembernek, aki változó világban élte meg a kötődései kényszerű változásait, faluból városba költözött, mert az asszony, a kedves asszony, a szeretett, a két széttárt comb, városi dáma szeretett volna lenni.

Nem lett, csak afféle megtűrt, de a férjuram a magyar, a csodaparaszt, úgy vett házat, hogy a szomszédság a nő kérése szerint a városi elitből legyen, orvos, ügyvéd, politikus, ami kell. Csak szemetes ne!

Volt a ház mögött négy rövid-fóliányi föld.

Fóliányi, mert változott a világ, az ő, félfalusi-kisvárosi világa is.

Olyan idő volt ez a hőskor, hogy még a tyúktartás sem volt betiltva. Gazdálkodott és közben hetente visszajárt özvegyasszony-anyját látogatni falura, palántázni, nevelni, vízeret keresni jó földben ingyenes öntözéshez.

Jó gyerek volt. Mondtam!

Magyar és paraszt.


Jó ésszel volt nyitott a világ változásaira és idővel, fiatalon népes leány-asszonycsapat főnöke lett. Haszna csak annyi, hogy tisztességéért szerették. A saját asszonyát ölelte. Időnként berúgott, a saját lépcsején ülve várta, míg beeresztik. Olyankor vacsorát kétesélyesen kapott.

Az idő, a sors, a kiszámíthatatlan. Beszippantotta. Rák vonta ölelésbe. Kiútja négy műtét után semmi nem maradt.


A 'nányi, városi, fóliázott földben hiába hozta le évekig, piacozta országelsőként a primőr tököt, hiába voltak nevelt őszi krizantémjai a környező falvak és a város kedvencei, tavasz jött és mennie kellett.

Nem készített végrendeletet.

Húsvét előtt ágyához hívta a dámát, asszonyát és lassan, de érthetően elmagyarázta a nem butának, hogyan kell a gázórát visszatekerni havonta, hogy megéljen...

Aztán elrepült.

Ma is kereng a menny és pokol között, valami termőföldeket keresve, hogy Isten dicsőségére, Máriák sírjára nagyvirágú krizantémokat nevelhessen. Évelőket. És nincs már gázóra-leolvasója, hogy féljen.


Balog Gábor

-csataloo-

2025. 06. 20


 A KENDŐS VERONIKA


Nagyvizit.

Korán, mert csak tegnap érkezett haza,

és én tartom a kényszerszünet után a vizitet.

Alszik még, vagy úgy csinál.

Kérdezném, macskád az átok-áldás

hogy bírta nélküled?


Csöppnyivel több eszem van,

ilyen kérdések feltételénél.

Ez se más, mint az egymás mellett

elélések kínja-bája,

mikor már sok a gátlás,

hogy magam alá vegyem mind a négy kerekem

és személyesen tegyek fel

szükségtelen kérdéseket.


Jegelem kicsit, a késztetést, s majd újrahívom.

Beszéltetés helyett lehet,

pár fél-mondatot, rittyentek, hogy érezze,

értem.

Ha sikerül,

magamról majd hallgatok.


Hat hétig hiányzott.

Időben seperc.

De a láthatás-mentes szünet

csak edzette az összetartozást,

a barátságot mindenek felett,

s a tudást, hogy tud mindent,

meséim magamban tartva is,

érzi ki és miért vagyok!

Koronája ő

lecsengő, elgondolkodtató, lázadó,

verses életemnek!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.06. 20





2025. június 18., szerda

 

TESTKÖZELBŐL


Gondolok ám rád!

Mindig gondolok rád!

Éjben és napsütésben.

Te öleled hozzám a Szentiván éjszakát tűzben,

és csendesen kísérsz, mint a folyó.

Kezedben futnak össze

tenyerem sorsvonalai.

Tőled tanulom sokadszor újra

az első lépéseket,

és veled épül ki a belőlem égre küldött

töményi dallam, evoé.

Ki lett volna képes a Teremtőn kívül

téged nekem kitalálni?

Legyen szép napod!


Balog Gábor

-csataloo-

2025. 06. 19


2025. június 16., hétfő

 

MIRÁZS 2025


Látlak aratás előtti búzamezőben,

és körötted forognak a napraforgók.

Pipacs múló pirulása,

konkoly szégyenének bíbora,

és a búzavirág égből ellopott

kékje is te vagy.

Jössz és eltűnsz látó szem elől,

szemhéj mögött élsz tovább.

Háromszín szépem, pillangóvirágom,

enyém!

Délibáb.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.06.17

2025. június 3., kedd

 

CSALOGÁNY


Hajnali fél három.

A kerti sötétbe hirtelen visszaköltözött

a tizenhét éve elveszett

trilla.

A csalogány.

Ideje volt.

Egyszer hallottam csupán,

s most újra itt van,

dicsér Istent és nyarat,

megszületésre és megtervezetten

elmúlásra ítélt életet.

Bőséggel kiosztott

korai torok-vigasz.

Hangkavalkád a csendben.

Szép.

Beledobban a szívem.

Beledobban a szívem.


Balog Gábor

-csataloo-

2025. 06. 04.




2025. május 30., péntek

 

MÁJUS-BÚCSÚZTATÓ


Szememben szökkennek szárba,

bomlanak pompába

májust búcsúztató parasztszépségeim,

a kerti virágok.

Szellőben minden rezzenésük tánc,

sarjhajtásaik ígéretek.

Imák egy a múltat nem feledő,

előrenéző, szebb, békés világba,

seperc elmúló nyárba, júniusba.


Ilyenkor jobban fájnak a hiányok,

a máshol ébredők, a fentre távozottak,

és jobban a tegnap nem ölelt.

A kerítés túlsó oldaláról

bemosolyog, megy örök útján tovább

a kaszás.

Szemben, asztalomnál

soraim fésüli a gyógyuló barát,

és Ilus már rég bokroknak ad

városi formát, gyomlál rózsaágyást.


Felejteném a tiltásokat,

de több az akarat, nem megy!

A hetvenkettes troli

megállójában kisfelesre váró

munkássorokra gondolok

nosztalgiával.

Szemmel simítok végig

utolsó virágaitól éppen

búcsúzó vadrózsabokromon.

Előkertemben felmenőim kedvence,

Andalúzia csillaga ígér

sok sárga, nap-szirommal szép nyarat.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.05.31.


2025. május 17., szombat

 A THÉBAI


Már egy emberöltőnyi eltelt,

hogy eltemettem azt,

aki adta az először beszippantott

levegőt, az

ez az én kisfiam – köszönj szépen nagyfiam”

anyámat.

És majd egy emberöltőnyivel később

született második anyám,

aki ököllel tudott megszülni.


A második születés pillanatában

azt hiszem, a freudi lélekelemzés

kedvenc figurája

kacsintott le rám.

Kétes alak, valahonnan

az Isten trónusa mellől,

görög mondamesékből.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.05.18.


2025. május 11., vasárnap

 

GYŐZELEM


És jöttek a tankok.

A kockagránitot is megroppantó,

dübörgő tankok.

Azt mondták, ünnep,

ha végigfutottak az Aréna úton,

és kordonnal elzárt tömeg hitte, hogy ünnepel,

pedig szemvakítóan

csak gyilkos eszközök szemléje volt.


Mindig jöttek a tankok.

Harci indulókat fújt oszlopokra szerelt

sok megafon,

nyakba-ült pártvezérek integettek

felnőtt nyakába ültetett gyereknek,

és erőt próbált sugározni

a láthatás, a TV, PAL-ban és SECAM-ban,

az elrettentés erejét.

A mi vagyunk felül, ellenünk

semmit nem tehettek láthatás

elrettentő erejét,

az „ember, kicsinke vagy” szlogent,

hogy beivódjon a fejekbe

a tehetetlenség, és

az ötödik parancsolat totális tagadása.

Hogy tiszta szívű,

még gyermeklélek eltévedjen

a lánctalpcsörgések kakofóniájában.


Most is dübörögnek.

Se test, se lélek nem jut

béke-nyugalomra.

Halomba hordják a gránát-tépte

testeket.

Valahol anyák sírnak.

Egy kisgyerek bámul

tágra nyílt szemekkel az égre,

nézd apu,

mekkora terhes bálna úszik

ott fenn a felhő alatt,

az az ezüstszínű,

és figyeld csak, valami potyog belőle!




2025. április 23., szerda

 TEMESSÜNK


Jó így is.

Minden jó.

A világ is jó, az öregedés is jó.

Az is jó, hogy nem látom már,

heti-kéthetenti testi jelenéseiben

a kedvesem,

csak foszlányait érzem a lehetségesnek.

Fakuló foszlányait

a legszebbnek, amit az élettől kaptam.

Kiosztották a jegyet.

SAS behívót, depresszióval átitatott

temetésekre és temetkezésekre

bérletet. Nem ma, nem is tegnap,

talán már évtizedekkel korábban,

de a postás lusta volt,

a kézbesítéssel kivárt (nagy örömömre).

Elképzelem a temetést, ahol ma lehetnék!

Produkció-én!

Ja! Az éppen temetett!

De megint nem jött be!

Megint akadt más helyettem!

Korán elmenő, nálam értékesebb!


Vagy szól harangszó, vagy nem

a temetetteinkért.

Helyszíne, szokásai váltogatja.

A titok csak abban,

ahogy balról jobb lábra pöckölve

pattan a labda:

kit, hol, mikor ásnak el. szórnak a szélbe,

raknak ki póznán aszalódni,

vagy mésszel maratva tömegsírban.

Más helyett, ha tehettem volna,

nagy-hamaran feküdtem volna

gödörbe,

feküdtem volna máglyára-tűzre.

Secko-jedno. A sors nem úgy akarta.


Az élet!

Az élet olyannyira enyém,

a most is nyíló, változó, elmúló új tavasszal,

hogy kitartásom nincs élni benne.

Ha mégis lenne – szembeköpném magam.

S közben?

Kapaszkodok minden fába, fűszálba, virágba:

élni, élni, élni még, míg tart bennem a szufla.

Az esendőnél is esendőbb vagyok,

maradok.

Ne légy rest Szentmisi!

Befogni, kantározni,

oszt gyía fakó!

2025. április 20., vasárnap

 

VOSZKRESZ


Már nem hiszem, hogy látszik rajtam,

ahogy azok a mélygyökerű ünnepek

bennem élnek.


Átéltem a születést, a halált és a feltámadást.

Kurvára személyesen!

Ott voltam mindegyikben!

Látom a mások elmúlását,

segítenék, de a szavak csak maszlag,

taposom az utam a magamé felé,

hisz’ ez a rend, ez a dolgom.

Már a kakukkot sem hallgatom.

Fejemből kitörlöm

a Virágvasárnap pompája után

évente torkomon lenyomott

szörnyűségeket.


Hogyan lehetett ezt az embert

keresztre feszíteni?

Az, hogy feltámadt, az rendben!

De hogyan aljasult le Isten

jól megtervezett világa

a tettig, hogy keresztre feszíti

embertársait ma is

az sárból-porból gyúrt

teremtmény-bohóc?


Hrisztosz voszkresz...

2025. április 13., vasárnap

 

JÁRTOMBAN-KELTEMBEN


Szép voltam ma!

Szép magamnak,

szép a tükrömnek az előszobafalon,

szép az emlékeimnek,

még a kutyámnak is szép voltam

(Igaz, ez utóbbiról

konkrétan lefordítható visszajelzést

nem kaptam)!

Neked szerettem volna szép

lenni

ritka-egyszer, akár még csalással is,

de ehhez ma nem jutott

érkezésed.

Jártomban-keltemben ma így jártam!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.04.13.


 

VIRÁGVASÁRNAP – ELALVÁS ELŐTT


Már itt az este.

Szomszédos mezőben álló

két jegenyenyár körül

denevérpár.

Ott a magasban van élet-eleségük.

Kerengenek. A tél varjai

vé-betűs vándorlását járják

felgyorsult vérrel új tavaszban.


Enyém volt a délután.

Csak az enyém.

Délben talán ettem

nem emlékszem pontosan,

túl közeli lenne az emlék –

de előtte biztosan

soraim gyomlálta velem a messzeségből

az aki szokta.

Fáradt volt, időben sokra nem futotta,

de megmosolyogtatott, pedig

nekem lett volna feladatom.


Úgy négy fele', jó melegben

ültem helyemre

számolni kerti virágot.

Lassú, már ismert szédülés fogott el.

A tulipánok színei

kezdtek elmosódni,

az ég felhői nyúltak közelebb felém.

Semmi hárfaszó, égi kardal.

Leszálló köd napsütésben.

Kutyám, mellettem épp

dorombolni tanult.


A rám törő (ez ugyan miért van?)

félelemből fejem hátrahajtottam,

megtámasztottam, hogy

ha most kell ülve beállni a sorba,

hát én a büszke,

le ne csússzak a földre!

Mondom, enyém volt ez a délután is.

Csak az enyém.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.04.13.

2025. április 8., kedd

 

UTAZÁS


Kötélnyi vastag pókfonálon

nagy vizek felett

óriáscsecsemőt sodor

a déli szél

elvermelődni

szép, fehér jégtáblák között.

 

A KÉP


Ki az, ki képet rajzol a jégvirágra?

Sátán szolgája, vagy az Isten?

Talán a fagy? Lélek, didergő?

Esendő elme? Meleg szobában,

énekelve Karácsony szent dalait?

Ki az, ki képet rajzol a jégvirágra?

Mondd! Mára elég a bántás,

az elfutás, csak leheletedből lett varázs

csipke-jégből?

Az egészből elég, vagy van kiút?

Lesz még tavasz, amibe

beleférünk, tán ketten is?

Jég hátán is megélünk, bármi lesz?

Ketten, Mátyáskor jeget törünk,

sosem ablakot, hálószobánkét?

Mondd, ki rajzol eszünkhöz térítő

képet ferde ablakunkra?

Ki az, ki képet álmodik,

mindig rólad, veled?


2025. április 1., kedd

 TAVASZTANGÓ


Becs'szó, néha úgy érzem

azért tangóztam, keringőztem végig az életet,

hogy ablakot moshassak így, Húsvét előtt,

vállalva kockázatát

április első záporának,

ami majd romba dönti üvegeimnek csillogását.

Oly pazar most

az üvegen túl

a szárakba, bimbókba szökkenő tavasz!

Metszéstől megmentett vadrózsabokrom

levelei oly biztatón

ígérnek idén is virágot!

Élednek a vizek.

A Merzse mocsár duzzasztott

kis tavában már pipálnak a halak,

és a domboldal kövei közt

parányi ér indul patakot keresni magának.

A felhők?

Ja! Persze, a felhők!

Azok jönnek-mennek, vándorolnak,

hol hoznak, hol nem friss vizet.

Ha áttör rajtuk a nap, és fehér, égi szőnyegük

megszaggatja a szél,

két acélkék, öreg szem

csak anyja és kedvese arcát látja

minden változó,

örök,

soha el nem múló szép világban.

Becs'szóra!

Nagy élmény végigkeringőzni

füvekben, fákban, lepkében, bogárban,

és minden átváltozásban

megannyi életem!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.04.01.









2025. március 27., csütörtök

 

NAGY ÚT


A vicinális elzakatolt.

Szállt a füst amerre vitte

éveim, s nicsak,

pánikba nem estem,

várom a menetrend szerint

megálmodott

tiszta, angol WC-s,

otthon kirántott csirkelábaknak kisasztalt kínáló,

kupékkal felszerelt

mellékvasút csodát, a következőt.

Mert jön,

mert még élek,

mert menetrendbe iktatott,

nem késik, nem is siet.

A jegyem már a múlt század

pontos közepén megváltottam.

Sokáig érvényes, úgy tűnik.


A folyó mellett akartam utazni

mióta eszem tudom.

Most eljutok oda is,

kényelmesen.

Utastól félnivalóm,

ha szabadult gyilkos is,

semmi nincsen,

kenyeret, hagymát és csirkelábat is

oszthatok vele,

és meghallgathatom a vallomását.

Szedhetek fel

réses sallangot megszokottan,

ideig-óráig, vagy örökre,

mert ki tudja meddig tart az utazás,

meg az élet.

Csak a ziki-zaka,

kerekek koppanása,

más, mint eddig megélteimben,

de érthető:

hegesztettek a sínek.