VÍZIÓK

Kétoldalt,

sorfalat állva

várnak elmúlt idők rég,

s nemrég elmentjei.

Nincs kezükben bot.

Nem vesszőfutással köszöntenek.

A sor végén,

kulcsos nagy kapu előtt,

őszhajú szikla

vár mosolyogva.

Várjatok!

Még korai indulnom!

Nem kaptam behívót,

nyílt parancsot,

maradhatok fogni itt még

kedvesem kezét!

Ha nehezebben

– hát legyen úgy – ,

de lélegzetet még veszek!

Nem olcsó mulatság,

néha próbatétel,

kiadás-bevétel nagykönyveimben

luxusfogyasztás.

Megdolgoztam érte

keményen.

Ha látom is

azt a sok arcot

szárnyasan, kétoldalt felsorakozva,

kis időre,

lett-légyen bárhogy is,

még lenn, a földiek között

maradok!