CSIGUSKÁM

Kicsi meztelen csigám!

Enyém!

Felejtsd el,

rejtsd patakcsörgésbe,

patakhoz inni járó madárhad

cserregésbe

a testem,

misztikumként halhatatlan

lelkem,

szóval, egészben engem, te kedves,

de úgy ám,

hogy ott legyek minden gondolatodban,

a hétköznapjaidban,

az ünnepi asztalodnál,

ezer virágban tündöklő nyaradban!

Mélyálmos éjszakán

tettem a magamét, alvó,

két fokhagyma-csodáid mellé,

és semmi más, akció,

csak az érzés, a sötét éjszaka,

a pilletakaró, meg a nyitott,

tágra tárt ablaka az éjszakának.

Megszentségtelenítése

lett volna pillanatnak,

ha végigsimítalak,

és beleébredsz egy ölelésbe,

amit begyűjtöttél amúgy is.

Kijár.

Hajnalban, mi ketten,

négy tenyérrel

nyomtuk vissza, a látóhatár alá

a sárga korongot,

hogy maradj már nyugton Maris,

most idő előtt vagy itt,

és hagyj minket énekelni

a magunk módján evoét!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 06.01.7:18.