SOKADIK VALLOMÁS

Én csak egy buta,

Gabó vagyok!

Gabó álmokkal, Gabó képzelettel,

Gabó hibákkal,

Gabó lélekkel-testtel,

Gabó fáradó, Gabó elalvó,

Jó.

Jó nagytotálban,

jó kistotálban,

aurám fényező torokhangzenével,

hogy „a-áá”, meg anélkül,

Gabó az idétlen.

A tevékeny és a tétlen,

Gabó, a megélhetésre gyúrt,

ma éppen harminchat éves,

és holnap is pont annyi majd még évekig,

Gabó, akit nem tudsz majd elfelejteni,

akit, ha ötletel,

kiadók majd jól lehúznak,

afféle pont-pont vesszőcske

elfelejtett akasztófa-játék kedvence

lenge szélben.

Gabó-Gabó.

Mint osztályteremben (anno)

a földrajzórákon

Kogutowicz!

A Manó-Manó.