JA!

Tudta előre?
Talán.
Kérdezném élőben, bele arcába, tőle,
de sehol egy csattogó vonatkerék,
se szingli, se pár.
A sínek is másfelé mennek nagytotálban,
és drogos, almafákon hizlalt,

meg gépi segítséggel élő lélekrokkantak,

mint hatóság, – kalauz – osztanak jegyet.
Pénzt se kérnek érte.
Tulajdonképpen mindegy.

Nem Szárszóra megyek.
Földváron vár az a mára már rusnya,
ráncos, árokpartokon alvó
gyerekkorom.
Kitakarózom-betakarózom,
áthajózik felettem az ég,
és a sárga csillagok...
Hajnalban, ötkor a restiben,
harmatmosottan, ha nyitásra beérek,
majd friss lángost eszem,
két deci tejföllel.
Öt magyar forintért cakkumpakk.
Ria, ria, Hungária...