GYÁSZMISE

Még soha nem

akartam ennyire, lássam!

Közönség előtt, állt szelleme, lénye.

Már porban a test.

A gyülekezetben megjelenők,

szokásos vasárnapi mise előtti

gyászánál a liturgia volt a fontosabb.

í

Tudom élet van milliárdnyi,

s mit számít az, ha az az egy

kicsinységeknek, nekünk itthagyott,

társaknak, főleg családnak, fontos,

s templomi áhítatban

a veszteség csak beavatottaké.

Kételyek.

Az itt hagytál,

a hogy élek majd tenéküled érzés,

a hogyan viselem majd,

hogy neked kijárt-kialkudott

szombat este kocsmázásod után

nem tehetek ételt elébed,

s nem ölelhetlek magamhoz?

Mindenek feletti a veszteség,

s a maradék nem is feltétlen

a nyolcmilliárdnyi emberiség...

Sokan vagyunk.

Az összetartók, családtagok

és barátok. Együtt ma, itt,

holnapra váltón,

alig észrevehetőn igazak.

Porszemnyi semmiségek.

A templomban szigorú szabály

a liturgiát

aznap a betegek gyógyítására hegyezte.

Nem oszt, nem szoroz,

látod Lascus,

ma nekünk halat

nem szaporítanakVelencén,

vizeskorsókban nem varázsolnak bort,

te Testvér!

Párod sem süt köretnek mindennapunkhoz

krumpligombócokat.

És az sem, hogy megáldoztam teérted.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 02.11.