A HŐKUPOLA ALATT

A hajnali égen mind eltakarja

szem elől a láthatatlan a csillagokat.

Furcsa, szokatlan, hisz felhőmentes az éj.

Isten áldása véd, kifogyhatatlan

árad felém fentről,

s távoli messzeségből, idelentről,

a szeretet.

A nyári hőségben még engedélyezetten

itatni megyek a szomjasakat.

A portulácskát, a nyári almát,

méhbalzsamot és lángvirágokat.

A füvön pár napos mementó,

szét-szertehagyott, pillanatképek,

apró élet játékai megrágicsáltan.

A kert végében két öreg sírhalom

az emlékezés jeleivel.

Szívemben az elmúló élet.

A távolságokat semmivé változtató

tüzeket mind átugró,

Szent Ivántól Szent Ivánig tartó

örök szerelem.

Balog Gábor

-csataloo-

2026. 06. 28

 

A NYÁRI KERT ÉS A GYŰLÖLET

Ideje eljött. Lángvirágok,

azúrkék szarkaláb,

magról újra sarjadó pillangóvirágok

díszítik udvarod.

Tőlem kapott, élő emlékeztetői

anyaságodnak és a szerelemnek.

A tüskék, amik rózsáidon

nem engem sebeznek

fogják vissza karmukat,

mikor gyomlálod kertjeid!

Mi most a mulandóság

nem kívánt részén osztozunk.

Megosztva százalékosan,

időarányosan.

Valakin, aki él, s nálam nem lesz helye,

ha elmegyek.

De élek!

Még élek!

Nem verhet éket kettőnk közé

a félszeidből, megfogott múltakból

súlyként, koloncként bevállalt gyűlölet,

mert rossz tanácsadó!

Élni barátságtalan közegben is

csak szeretve, ahogy szoktuk,

naponta osztva új lapot,

csak úgy lehet!

A jót feledni könnyű.

A rosszat tovább őrzi a lélek.

Súg! Feledni nem szabad!

A felejtés lehet áldás és átok is.

Csak meg kell tanulni a naprakészen

a napra-nap

újjászülető rossz emlékeket

kezelni.

Mindig egyformán, a magunk módján.

Lelkünk kitárva.

(Ha lehet!)

Balog Gábor

-csataloo-

2026.06.19

 

MORF

Rossz lábbal válaszúton.

Kemény, keserves döntések előtt.

Csak azt tudom, milyen volt idáig.

Én sem ismerem a jövőt.

csak végkifejletét.

A kocsmaajtó ma is tárva-nyitva.

Jöhet vendég is számolatlan.

Az igazság az útban rejtőzik.

s hogy merre kanyarog, örök talány.

A jó-szándék régi ismerős.

Villás válaszutak velük kikövezve.

Nem csak a Pokolba, a Mennyországba is.

Választok ösztön szerint,

panaszt választásért nem teszek.

Vigyen a láb – ha bír –

akármerre.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.06.15

 

CSAK TUDNÁD EMBER

Csak tudnád, ember,

mily nehéz megfelelni

önmagadnak!

Kajla vágyaidnak, mik oly egyszerűk!

Csak belegondolnál, miket beszélsz,

mettől-meddig tart a félsz és

az igazmondás!

Csak táncra perdülnél, ha talp alá

nem műzene szól.

Ha tanítottak volna arra,

hogy szép amit megél a senki!

A buzibárban mindenki,

a betévedő, meg az oda tartozó is

megél.

Te nem fogsz!

Ministránsok nem szólnak egyetlen Istenért.

Csak törvény van, amit eltörölnek.

Róma bukása.

A vandálok, vizigótok

országjárása,

és jönnek új vizek-tavaszok.

Jézus ficánkol majd kereszten,

(látod, én is rajtavesztettem

a népnek kiosztott kocsmapulton,

te Pilátus gyerek!)

Add, hogy az ötödik sebet

megkapjam mielőbb.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.06.11

NAGY BÉKA

Néha már elfelejtem, milyen

élni csak úgy, bele a világba.

Néha túlteng bennem a gyűlölet.

az öröm egyre gyakrabban

bánatba vált,

fekete felhők,

gyászmenet,

és minden amit szeretünk,

tudjuk, egyszer majd elmegy,

és maradunk magunkra.

Néha az ölelésedben is érzem

saját elmúlásom zöngéit, szelét,

néha, ha kitakarva látlak,

kevés, hogy azt érzem, sosem elég,

és őgy, de úgy szeretném a békét,

nem csak közöttünk.

Idáig merem leírni Verocs!

Mikor megkapod majd angyalszárnyaid,

javítsd nyelvtani hibáim

Kérj posztos posztot mellém

hogy igazítsd amit hagyok.

Tudod, néha, vagy estenként

mellemen itt is nagy béka ül.

És haza csak az repül,

aki tudja, hova tart.

Balog Gábpr

-csataloo.

2026.06.11

 

 KI KELL MONDANI

Nagy-néha ki kell mondani.

Időnként, vagy csak egyszer,

de ki kell mondani.

Ha fáj, akkor is ki kell mondani,

ha szétvet az öröm, azt is ki kell mondani.

Egy korszak lezárult.

Tobzódik tudatlan, és tudással felvértezett.

Az egek fölöttünk kékek, vagy felhősek,

mikor hogyan.

Lopósnak mondták a zsenit,

s a mondás igaz volt,

tán az is maradt.

Múlt idő, emberi kényszer,

a kaparj kurta alsó-felső szinten,

s a különbség csak annyi,

amit leváltó sem ismer el,

hogy okosabban volt lopós,

mint bármi többiek.

Zseni volt.

Érezte befolyását rossz áramlatoknak,

kikerült örvényeket.

Hajózott háborgó tengeren.

Hol jó, hol rossz csapattal.

Elment, de le nem vitézlett!

Vissza nem jön soha.

Helyette jön a behódolás.

Gyerekszülésre vállalkozó apák,

csontig-nyalásig nemzésképtelen

ideológiák, frigyek.

Új tolvajok. Tudatlan számonkérők.

Rabszolgasors, behódolás.

Hatásvadász mellébeszélés,

manökenen,

köpködő, zászlót lengető,

picurka-picurka álomgyárral a háta mögött,

és táncot jár majd.

Féllábú táncot, mint a faszverők, főbelövők

a színpadon.

Kompország lehorgonyzott.

Szokottan rossz helyen.

A mező parasztvakítást terem

és paraszt is alig marad.

Csak egy.

Magyar.

Péter.

P.S.: Sorsa nem érdekel.

A történelmet ismerem.
Nem szikla.

S amíg él a demokrácia, fejjel lefelé nem lóg majd

kereszten.

 

A FEL-LE LIBIKÓKA

Néha bánatok egész hada

robog át lelkemen.

Mindegy mi okból, fölösleges elemezni.

Elviselem,

Néha egy-egy maradék morzsájuk el is teszem.

A „néha” áll szemben a „mindig”,

az „örökre” szóval.

És megnyugtat a bennem is beérett

szembenállás.

Mint egy kiáltás, vezet helyes útra vissza

a változatlan örök, a természet.

Virágba-borulása, elvirágzása,

gyümölcsérlelése, őszbe fordulása,

havak és hideg napok,

fénypercek számolása,

a februári medve a barlang előtt,

és a körforgás, igen, a körforgás

sosem változó újraindulása.

Mindennek értelme volt.

A „minden értelmet kap” szófordulat,

mondat: Tévedés.

Értelmet ad a kifagyás utáni kényszervetés.

Az alma- barack- cseresznyekár

után a késve érkező ügynök, a biztosító.

Kiskutyám fogzása, ahogy elveszített

tejfog után kijön az első,

maradandó,

és majd azzal harap, ha hagyom.

Értelmet kapnak a mindig érzett,

a vér- és nem vér kapcsolatok

közötti különbségek,

bennem nem súlyozott-súlyozható

valóságai.

Mikor a bánatok hada gyorsvonatként

átrobog rajtam,
már érzem előre, hogy nagy-nagy

örömök érnek előbb-utóbb!

Ő,

a szükséges idő eltelte után újra megjön,

és nem a sorrendiségét,

nem létező besorolását akarja majd meghatározni,

kapott kusza sorsvonalban,

csak ölel.

Mint senki soha előtte,

ha volt „előtte” egyáltalán.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.05.29