NAGY BÉKA

Néha már elfelejtem, milyen

élni csak úgy, bele a világba.

Néha túlteng bennem a gyűlölet.

az öröm egyre gyakrabban

bánatba vált,

fekete felhők,

gyászmenet,

és minden amit szeretünk,

tudjuk, egyszer majd elmegy,

és maradunk magunkra.

Néha az ölelésedben is érzem

saját elmúlásom zöngéit, szelét,

néha, ha kitakarva látlak,

kevés, hogy azt érzem, sosem elég,

és őgy, de úgy szeretném a békét,

nem csak közöttünk.

Idáig merem leírni Verocs!

Mikor megkapod majd angyalszárnyaid,

javítsd nyelvtani hibáim

Kérj posztos posztot mellém

hogy igazítsd amit hagyok.

Tudod, néha, vagy estenként

mellemen itt is nagy béka ül.

És haza csak az repül,

aki tudja, hova tart.

Balog Gábpr

-csataloo.

2026.06.11