A NYÁRI KERT ÉS A GYŰLÖLET

Ideje eljött. Lángvirágok,

azúrkék szarkaláb,

magról újra sarjadó pillangóvirágok

díszítik udvarod.

Tőlem kapott, élő emlékeztetői

anyaságodnak és a szerelemnek.

A tüskék, amik rózsáidon

nem engem sebeznek

fogják vissza karmukat,

mikor gyomlálod kertjeid!

Mi most a mulandóság

nem kívánt részén osztozunk.

Megosztva százalékosan,

időarányosan.

Valakin, aki él, s nálam nem lesz helye,

ha elmegyek.

De élek!

Még élek!

Nem verhet éket kettőnk közé

a félszeidből, megfogott múltakból

súlyként, koloncként bevállalt gyűlölet,

mert rossz tanácsadó!

Élni barátságtalan közegben is

csak szeretve, ahogy szoktuk,

naponta osztva új lapot,

csak úgy lehet!

A jót feledni könnyű.

A rosszat tovább őrzi a lélek.

Súg! Feledni nem szabad!

A felejtés lehet áldás és átok is.

Csak meg kell tanulni a naprakészen

a napra-nap

újjászülető rossz emlékeket

kezelni.

Mindig egyformán, a magunk módján.

Lelkünk kitárva.

(Ha lehet!)

Balog Gábor

-csataloo-

2026.06.19