NÉHA

Néha,

nagy-néha egyedül érzem magam.

A feleségem munkába ment,

lót-fut robotol, de úgy,

hogy Adynak fingja nem volt

mi az a robot.

Nálam a ketyere rosszalkodik

és a világelső magyar

Gottsegen Gyuri sem figyel jajkiáltásomra.

Néhától messze,

naponta elmondom a mantrát

amit vállamra tett egy Füreden miséző

ember. Pap. keresztény.

Kérésként penitencia helyett.

Örökké élek – tudom.

Furcsa, talán megalkuvó,

kardalban, táncban hívő bennfentesek

várnak a másik oldalon

dicsőíteni a Mindenhatót.

Kiskutyám, a kétlaki,

nyítt vagy negyven percet, hogy anyja elment.

Most megnyugodott.

Alszik.

Ráksalátákról, őzgerincekről álmodik.

Mint én soha.

De álma békés, mint a vers, rímtelen,

határán annak,

hogy holnapot is veszíthessen a

jelen.

loogabi

2026. 08.14