ÖRÖKNAPTÁR

Nagyhét. Szerda.

Keresheted a bibliákban,

nyomot látszólag nem hagyott ott

az Isten Fia.

Tán korán kelt. A Szentföldön

a hajnalok korábban jönnek.

Tán az ég felé fordította fejét,

és szólt csöndesen, csak úgy, önmagának:

Tudom, mi vár rám.

Mert tudta.

Ugyan miért, hogyan?-kérdezheted.

Egyszerű!

Az Atya megadta, hogy teremtménye

lopva szerezzen tudást.

Mi mást, ha semmi másra

nem áhítozott a balga,

és olyan szép volt az az alma?

Emlékeznetek kell génjeitekben:

A bűnnel nyertetek!

Tudás, szabad akarat, meg miegymás...

De elveszítettétek bűntelenségetek.

Megszületendő gyermekeitek

tiszta lapját!

Az isteni tett, a vállalt öt stigma

visszaadta a születés bűntelenségét!

Mi sokszor elfelejtitek!

Ma is korán keltem.

Négy óra éberen, bennem az öt gyógyszer.

Mint a stigmák.

Aztán nyitásra boltba mentem.

Itthon beszűkült világomon is elmerengtem.

Megszámoltam két kedveseim,

meg az egy barátot,

és magam megnyugtatón bólintottam:

már jó sokan vannak, akik várnak

odafönn!

Nagyhét. Szerda.

Valami megfejthetetlen belső hang súgja,

olyan ez, mint a tavasz,

olyan,

mint az első virágkezdemény májusok orgonáján!

És evoéim kimondására

kapok még időt idelenn.

Feltámadáskor biztosan!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.04.01