BESZÁMOLÓ

Uram jól tudom, mert emlékszem

arra a hatéves kisfiúra,

aki hittel mondta,

hogy „nem vagyok rá méltó”,

s közben gyermeköklével

szívére dobbantott egyet, papja tanítása szerint,

szóval emlékszem,

hogy nem voltam-vagyok rá méltó,

még első áldozás előtt sem.

Gyónás után, patyolat-tiszta szívvel,

összetett kézzel rózsafüzéren elmorzsolt

minden gyermeki csínytevésre

kapott penitenciákat – Látod?

Emlékszel? Ledolgoztam.

Én álltam ott tiszta, hittel.

Aztán?

Kerestem az életet.

Smidt Gabi parolájával kezemben

bérmálás, s korán elment anyám után.

Kerestem furcsa, szép apám botlásait.

Sosem bukott.

A töretlen, örök szerelmet.

A kitartást, a befogadást,

a visszautasítások bájait,

és megtapasztaltam, mily hasznos,

ha jól benősült egyén

a párja kezén nyom el cigarettát.

Talán azt is, hogy olyankor Isten nevében

leginkább köpni kell.

Tanultam

hitet visszaküldve valami mély-tudatba,

szárnyaltam s buktam is..

Mikor mi volt a helyzet-megkívánt.

Adtam, adtam és adtam,

mert kényszeres. Minden szeretetmorzsáért

adni kell!

Csak téged, Uram, téged felejtettelek

el.

Elvakítottak földi dolgok.

Combok,

Micsoda pazar combok!

S köztük a Te világod.

A megfejthetetlen.

Hibáim összerakva

a Bábel tornyához mérve a torony

nudli-smafu.

Nincs tű foka, amin keresztül közeledbe férnék,

nincs kulcsos (Péterke álmos),

nincs kapu!

Neked juthatott egyedül eszedbe,

hogy maradék éveim megszépíted.

Adtál, újjá szültettél,

és megfrissítetted felnőtt vágyaim.

Hogy elfogadott legyek.

Uram! Köszönöm ezt is!

Megfelelek!

Pofám befogom, ha ágyam üres!

Ha terítetlen az asztal, fillér nem cincog,

ha kong a buksza,

tőlem zokszót ne várj!

Vér-szerintjeim kényszerítenek

megtagadására.

Afféle családi vonás. Szabály.

Morgok magamnak kései törpe,

Morgó, de valahol –

a mélyben későn ébredt hitek lobognak

– tán most megtaláltalak.

Egy papod,

volt-e rá hatalma? Nem? Nem tudom!

Három éve örökre feloldozott.

Tette rám az ego te absolvót,

és ajándékot is adott.

Hogy mi volt az, csak te tudhatsz róla.

És arról is, hogy ha úgy jön,

nekem ritkán, de alaposan még vétkezem.

Érted, Uram!

Igyekszem arra, hogy befogadjál!

Hetvenhat évesen!

"HANEM CSAK EGY SZÓVAL MONDD,

ÉS MEGGYÓGYUL AZ ÉN LELKEM".

Balog Gábor

-csataloo-

2026.03.18.