IDEI PÓK

Fekete pók a fehéren megvilágított

válaszfalon. szomszéd-szomszéd között,

fényárnyékolón.

Az éjszakában kevés a fény,

csak a pók ami a biztos,

hogy ott van, és araszol,

korai zsákmányt keres a

télutó-tavaszelőben.

Fekete pókok. Próbálják behálózni

megélt kudarcaim,

vagyok leendő áldozat.

Bárányhoz nincs közöm,

csak annyi, hogy hiszek, és tudom,

a pókok bárányt nem esznek.

A verseim pöntyögöm

mindig magányban, ha társasban, akkor abban.

A társ is gyakran csak álom.

Keresem magamban számtalan hibáim,

és sikerrel megtalálom tizedeik.

Eluralkodik a kényszer is,

hogy mindet kijavítsam.

Hibát vagy vétket hibára-vétekre cseréljek,

mert hogyan is lenne másképp?

A pók a szomszédtól engem elválasztó

meleg-falon

hol megmerevedik, hol gyorsba vált.

Valami gyermekkoromban megtanult

örök szabály keresek.

Felülírt mindent megéltek halmaza.

Furcsa, színváltó massza.

Ragacs.

A pókfonál.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.03.06