KÖSZÖNTŐ

Elgondolkodom néhanap,

miből is vagyol összerakva?

Napsugárból és holdsugárból!

Agyagból, bordából, sárból.

Pókfonalból, ha ősz van,

és százezer virágból így, tavasszal.

Szárnyakat viselsz, igaz láthatatlant,

és hangod nagy, szép zenék,

hangszerekben ébredő, élő hangja,

a templom nagy-,

és az árokparti virág kékharangja.

Versből és dallamból vagy összerakva,

és hozzád semmi földi nem hasonlítható!

Óh, te Nő!

Oly csodás vagy!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.03.03