LÁTOMÁSOK

Nem várhatsz! El kell indulnod egyszer! – suttogta hang oldalról, elülről, hátulról-felülről, ki tudja merről. Csak beleégette magát fülembe, befészkelt az agyamba.

És akkor, igen, akkor láttam a Sorsot.

Valami széles fasoron kellett végigmennem. Nagy, májfoltos törzsű platánok között. Kétoldalt két-két sor emberalak.

A külső sorban a fanfárosok és szemben velük tárogatósok-csimpolyások. A belsőben, utamhoz közelebb flagellánsok balról, jobbról meg a korbácsos dervisek.

Talpam alatt homokfövenyből vér buzogott fel. Sikamlóssá tette az utat. Legyilkolt, vágóhidakra küldött, elgázosított és vaporizált emberek stendhali vére. Az út vége felé hatalmas arany trónus, megannyi gyémánttal kirakva.

Üres trón, nem ült rajta senki, de az út szélén a tömeg, a fanfárosok, a csimpolyások, meg a verőlegények, Ábelek és Káinok megsúgták, ott ül majd a kinek kimondható, kinek kimondhatatlan nevű, az ezer nevében is csak egyetlen-egy, a Megváltó, az Isten.

Ne izgulj, ne félj! – mondták. A verést, azt a pár ezer korbácsütést simán kibírod, s ha beledöglesz, belegebedsz, kifingasz valahol a séta közben, majd eltakarítják a tested, a véred meg táplálja majd az utánad jövők lába alatt a sikamlást.

Megnyugtató! – mondtam magamnak.

Azután nagy hirtelen eltűnt a látomás. Újra, másra cserélte a csend és az Isten.

Nagy zöld mezőben álltam, előttem mezítelen feküdt a nő, a borda, s hívott, gyere ölelj! Éreztem mennyire igazi nő, nem succubus, semmi sátáni nem volt benne, így mellé feküdtem, ő befogadta tőlem az éket én meg repültem. Szálltam szikrázó, nagy, kék egekben és számolgattam nappali égen a csillagokat.

Az ölelkezés közben beszélt. Én fél füllel hallottam, azt mondja, ő erősen aszexuális valami ócska, ridikülnek való bőrű kígyó miatt, meg azt is, ne figyeljek arra, amit mond, mert valójában az csak szómágia, talány, mese! Az együttlét a valóság csupán!

Később, a földön, a mező zöldjét éreztem, és tudtam, milliárdnyi kis kékharang csilingel, giling-galangolja, hogy szép az Isten és szép a világa. Bordástul és anélkül is.

Nem is ébredek fel többé sosem.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.03.22