NAGYHÉT, CSÜTÖRTÖK.

Nagyhét. Csütörtök.

Nagy volt a készülődés.

Nagy esemény várt maroknyi csoportra.

Középen Ő és a ki nem mondható,

mégis kimondott, előírt jövő.

Vacsora készült ünnep előtt.

Az asszonynép erős munkában volt,

hisz akik az életet adják,

enni is adnak.

Ettek.

És új értelmet kapott a bor-kenyér,

és példatettet az alázat.

Felfedett és büntetlen maradt az árulás.

A végén a jó fiú, ahogy illik,

apjával beszélgetett. Sokáig, fájdalmasan.

Nagycsütörtökön ünnepre készülődőn

elvégeztem a feladataim.

Ablakaim, ruháim tiszták,

Terítetlen asztalon hófehér az abrosz,

s vázában bimbó-kipattanásra

készül szilvaág.

Ünnepi étkeim meglesznek időben

és megtöröm majd én is a kenyeret.

Árulót megszégyenítenem nem kell.

A jövőt nem látom,

s ha lenne is tanácsom

korom tapasztalatából levontan tudom,

meghallgatni nem fogja senki.

Úgy gondolom, átvészelem a pénteki halált.

Szívem kitárom a tavaszra.

Belső békémmel ünneplem majd

szombat estéjében, vagy vasárnap hajnalán

megváltásomat.

Balog Gábor

-csataloo-

2026.04.02