AZNAP, PÉNTEKEN

Aznap tobzódott a gonoszság.

Másra bízta a döntést az ingadozó,

a gyáva.

És hályog ült szemekre,

És a torkokban másképp képződött

a hang is.

Aznap hosszú menet ment

a Koponyahegyre.

Vérszomjas, szenvedés látványát áhító

tömeg.

Elrendeltetett.

Aznap hivatal szolgái vertek szögeket

fába, keresztbe, kézbe-lábba.

És folyt a mocskolódás.

Aznap maroknyi híve is félt.

Aztán megkapta ötödik sebét

és bevégeztetett.

Nagy fekete felhő és vihar sem

mosta el az ember gaztettjeit.

A tizenkettek siratták.

Mária, az anyja, Magdaléna és

talán

a meséből szőtt kendős Veronika,

de a fületlen Málkus, a fogdmeg,

már gyógyítottan biztosan.

És villámok, égzengés között

a tömeg elmenekült.

Csak a katonák egyikének jött szájára szó.

Valóban Isten Fia volt.

Asszonyok, nők vették le testét,

csavarták gyolcsba,

helyezték öröknek hitt földi nyugalomra,

hogy az éjszaka fényét

felváltsa majd hajnali ragyogás,

égi fény.

Az újjászületett remény.

Bocsáss meg nekünk Urunk!

Oly gyakran nem tudjuk,

mit is cselekszünk!

Balog Gábor

-csataloo-

2026.04.04