KORTESBESZÉD ÉS TELEFONFRÁSZ

A fülem cseng, rám jön a csengőfrász, ha megszólal most, választás előtt a telefon ismeretlen számmal.

Általában az ismeretleneket nem veszem fel, de az első bejövőnél megpróbálkoztam vele, mi is ez?! Gépi hang. Letettem, töröltem, pedig választásra buzdított, csak nem tudta rólam, választást csak a Kádár rendszer fénykorában hagytam ki. Jártak jöttek is hozzám agitátorok fél órával a zárás előtt.

Aztán jöttek az új- és újabb hívások! Szavazzak, szavazzak, szavazzak! Megkeresések jelöltektől (majd mind egy táborból), akik két választási ciklus között soha meg nem kerestek. Tudták, hova tartozom, hova megy az az egy szem voksom.

A tizediknél, amikor már a polgármesterem gépi hangját is elküldtem a francba, hirtelen kedves színfoltként élő beszéd jelentkezett!

„Jónapot kívánok, ennek és ennek a megbízásából keresem és kérni szeretném!”...

OK. Rávágtam, hogy természetes, oda fogok szavazni.

Aztán eszembe jutott, mekkora barom vagyok – mint mindig! Azt kellett volna válaszolnom, hogy ha a tisztelt jelölt beül a sofőrös gépkocsijába és háromszori újraválasztása után veszi a sofőr, meg a saját fáradtságát és becsönget hozzám, és úgy kér meg, hogy rá szavazzak, akkor kávéval megkínálom és tán ajándékba pár verseskötetem maradékaiból is adok neki – olvasni, vélem tud.

Késő bánat!

A kedves élő telefonáló, a nem gépi hang már behúzta a strigulát. A sosem látott, a szőkenő bájtojó (ez a bájgúnár helyes megfelelője?) meg biztos lehet abban, hogy bár ismeretlenül is, ismert ténykedései alapján nem sokra tartom, de rá szavazok!

Hajrá Fidesz, mondom...

Kampánycsendben, csak úgy magamnak.

Balog Gábor

csataloo-

2026.04.11