KÍSÉRTÉS

Aztán lenéztem arról a hegyről...

Valóban, alul pezsgett az élet!

Hangyák bóklásztak, sátoroztak,

rögtönzött táborokban

vigécek kínáltak eladásra burnuszt,

és Bibliát,

ima-malmot, meg mantra-gépet.

A népek a bálványt imádták,

oltárképeket cseréltek borotvált szeméremtestre.

A barna este

naponta csak suttogva merte kimondani,

itt bizony éjszaka lesz!

Tisztító, nagy tüzekben...

Szemben, az engem megkísértő

arca megadásra,

nem harcra buzdított.

Kopott kőtábla parancsain vigyorgott,

mesélte, hogy lenne könnyebb.

Útba igazított.

Adott tanácsot.

A maszk mögött láttam valós magát.

Orromban éreztem a kénkövet.

Zöld füvet képzeltem sárga homokra,

és elszántan

megerősítettem esendő magamban

a benned-hitet, Uram!

Maradtam, aki vagyok!

Balog Gábor

-csataloo-