MAJDNEM ÉVFORDULÓ

Huszonkét éve ment el a második.

Törvényes, megannyi hattyúnyak között.

Az akkori első.

Második fiamnak életet adó.

A feje fájt, hinnéd ez

semmitmondó, afféle nődolog,

átugorható,

de elvitte Medárd,

mert vízköddé váltak

a nappalok és az esték,

ködfátyolok mögött tán

parancsra keresték,

Mária kórusba fentről, hív seregbe,

és csábíthatta tán az elcsábíthatatlant

az égből, druszám.

Kardos jó Gábriel!

Elment.

Előtte ideje nem volt

lajstromozni az élet

pró-kontrái között

a boldogság villanásait.

Megfogant, s felesben kihordott

magzatait,

mert indulás előtt

(a sors hozta így), még bekapott

egyetlen felest baráti társaságban,

s onnan?

Onnan már utazott!

Sokáig maradt láthatón velem,

viseltem hajladozását

füstben, pamlagon ülve,

tanácsait, nagy-jól kikerülve,

a gyermekét örökre elvesztett anya

minden bánatát.

Utána?

Nagy útra keltem,

többször vesztettem, mint megengedett.

Maradtam önmagamnak.

Ha rám szól föntről, mit is akarjak,

sasszé, most is, talpasan.

Már rég csak átlényegülten hiányzik.

Ha találkozunk, ott, nála,

már más értékrendek között

világít!

Rég újraépíthette

saját, angyalszárnyas kis világát.

Amiben nekem helyem.....

-csataloo-

2024.06.07.