KEZDETEK

Szokás, tán babona tiltja,

hogy láttam felöltözni fehérbe,

s most itt áll,

velem-választott papunk elébe jött

egybeköttetni az összetartozót.

Nem volt könnyű séta!

Tizenhét év, hogy rádöbbent,

mennyire lelkéhez értem,

míg felvállalta sorsát.

De lehet, elunta, hogy tízszer is megkértem,

hogy rábólintson végre: Igen!

Most oly szép itt hófehérben!

Oly csillogó zöld a két szeme!

Hallgat, mellettem állva

az oltár előtt.

Köröttünk kvázi-násznép és

fehér kardvirágok.

Fehér a mirtusz, a liliom is.

Illatoznak.

Az oltárterítő damasztja fehére

vasalt, tág tér egy jövő előtt.

Talán bízik a holnapokban,

amiből bármennyi jut majd közös,

itt lenn kevés lesz!

Most kijár a csók, a gyűrű!

Egy szerelemre tettünk

mi ketten pecsétet.

-lovacska-

2025.07.15