JÚLIUS 2025

Aratás után – mondom -

ideje beszántani a tarlót!

Nekiláttam még megmaradt rekeszeikből

elővarázsolni, végigmozizni emlékeim.

Az idő úgy borított porfátylat reájuk,

mint júliusi hajnalon a folyóról

a vízgyűjtő kilenc kút melletti rétre

a hömpölygő fehér köd, a pára.

A porréteg és a páraköd alatt is

láttam jó és rossz tetteim.

Mosolyogtam ahol lehetett

és beleborzongtam ha kellett.

Szükség esetén, ha úgy ítéltem,

magam adtam magamnak

kései feloldozást.

Csendemben előtűntek az elfolyt vizek.

A kőgát előtti lassúban nyurga ponty pipált,

s a gyorsban, halálos fogócskát

játszott kéksüllő a küsszel.

Kovács Péter vizsgázott hajóvezető,

révész-kapitány szürke terméskövei...

amiket már elmosott változó idő.

„A hajó nem jár! Nincsen lába!”

A négy utolsó dolog még előttem.

Félnem nincs miért.

Ébredő városban hallgatom, ahogy

negyedóránként, a naponta halódó csendbe

belepöfög a hatvanhetes, és

– kíváncsi természet –

játszom a gondolattal,

ismerős, vagy új ember a buszon a sofőr...

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 07. 14