VOSZKRESZ

Már nem hiszem, hogy látszik rajtam,

ahogy azok a mélygyökerű ünnepek

bennem élnek.

Átéltem a születést, a halált és a feltámadást.

Kurvára személyesen!

Ott voltam mindegyikben!

Látom a mások elmúlását,

segítenék, de a szavak csak maszlag,

taposom az utam a magamé felé,

hisz’ ez a rend, ez a dolgom.

Már a kakukkot sem hallgatom.

Fejemből kitörlöm

a Virágvasárnap pompája után

évente torkomon lenyomott

szörnyűségeket.

Hogyan lehetett ezt az embert

keresztre feszíteni?

Az, hogy feltámadt, az rendben!

De hogyan aljasult le Isten

jól megtervezett világa

a tettig, hogy keresztre feszíti

embertársait ma is

az sárból-porból gyúrt

teremtmény-bohóc?

Hrisztosz voszkresz...