VIRÁGVASÁRNAP – ELALVÁS ELŐTT

Már itt az este.

Szomszédos mezőben álló

két jegenyenyár körül

denevérpár.

Ott a magasban van élet-eleségük.

Kerengenek. A tél varjai

vé-betűs vándorlását járják

felgyorsult vérrel új tavaszban.

Enyém volt a délután.

Csak az enyém.

Délben talán ettem

– nem emlékszem pontosan,

túl közeli lenne az emlék –

de előtte biztosan

soraim gyomlálta velem a messzeségből

az aki szokta.

Fáradt volt, időben sokra nem futotta,

de megmosolyogtatott, pedig

nekem lett volna feladatom.

Úgy négy fele', jó melegben

ültem helyemre

számolni kerti virágot.

Lassú, már ismert szédülés fogott el.

A tulipánok színei

kezdtek elmosódni,

az ég felhői nyúltak közelebb felém.

Semmi hárfaszó, égi kardal.

Leszálló köd napsütésben.

Kutyám, mellettem épp

dorombolni tanult.

A rám törő (ez ugyan miért van?)

félelemből fejem hátrahajtottam,

megtámasztottam, hogy

ha most kell ülve beállni a sorba,

hát én a büszke,

le ne csússzak a földre!

Mondom, enyém volt ez a délután is.

Csak az enyém.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.04.13.