TÖRPÉMNEK

Gondolkodtál már azon,

miért szeretem, azt a lánykát?

Azt a hozzád, korodhoz mérve

tán koros, és az én szememben

kortalan tizenhat évest,

aki rám várt, hogy a kort betöltve

az életet velem,

velem, csakis velem kezdje,

de csakis így, mert másképp nem lehet,

mert nem velem kezdeni

kibaszott zsákutca lesz?

Akkor is, ha elrendeltetett,

hogy egykor majd

velem fejezze be minden útjait?

Gondolkodtál már azon,

miért fonok babérból, vagy pitypangból

fejére koszorút? Nyárban és télben is?

Miért, hogy ágyam úgy vetem,

hogy bármi a hőfok odabenn,

kitakartan is betakart legyen?

És mersz gondolni arra,

hogy mikor éjjel, ha kitakartan látom a seggét,

amit ő egészen másnak,

kulturáltabbnak, elfogadhatónak hisz és fogalmaz,

méretarányosan,

akkor öreg kezemmel végigsimítom

és alszom tovább,

mint anyád odafenn. az angyalok között?

Ez a nő sosem lesz mostohád kisfiam!

Csak a szerelmem...

Mert az, kisfiam!

Szeresd!