PÁR MONDAT NŐNAP ELŐTT

Szevasz, te Istenke Báránykája

(és most nem a keresztre feszítettről beszélek!)!

Szevasz, te ismerten-ismeretlen,

ki egyik hófehér kisgidád úgy szülted nekem,

hogy szót sem tudtam róla,

sem arról hogy szülsz,

hogy a másodikat is megszülöd,

aki az enyém,

mindig enyém volt, nekem készült,

tényleg nekem, és örökre nekem,

hogy bevállalja majd az anyaságot értem:

lehessek lélegző ember,

vénember, költő, gyermek és szerető,

aki csak abban biztos,

hogy neked.

te Istenke Báránya,

igen,

neked is,

a márciusban nem nőnapi virágot veszek,

főleg nem ablakba valót,

mert túl napfényes a te minden ablakod,

s a szobavirágokat

– gidádnak pénztárcáját féltve –

letiltottad az ajándékozási listáról.

Ha kijár idegeneknek az ölelés,

neked kijár, és úgy adom, ahogy csak én tudom.

Ne keresd a rímet, s a dallam is botlik,

mikor túlfűtött az érzelem,

mert gidádat szeretem,

ergo...

Nem kell következtetned semmire.

Nehéz, de szép világban élünk.

Élj soká!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.03.06.