GONDOLATSOR

Ha valamit nem ismerünk,

többnyire elég, ha rákérdezünk,

s kiderül, létezik Lorca kertje,

a csendes amerikai

és számozott minden kerouacnyi út is,

iszákos,

továbbmegyek: mázas cserépdarab,

valóság lehet a szerelem is. Akár.

Ha már ismerjük azt a valamit,

amire rá sem kérdezünk mi az,

mert tudjuk, naponta fogjuk,

ülünk benne, hallgatjuk szótalanságát,

vagy épp a talpunkat koptatjuk adottságain,

ha beszerzünk belőle többet

és edényé kívánjuk összerakni,

az lehet tudatos, de lehet piszlicsáré

öncélú babramunka, s a valamit megtartja

értéknek. Talán.

Ha túl minden felismerésen

eluntuk Lorca kertjét,

és Kerouac útjaitól is csak enyhe hányinger,

csomagolás-késztetés marad, meg botorka,

ha a zöldike-pintyőke amerikait is

a pokolra kívánjuk egyenruhában, díszkötésben,

vagy meztelen,

akkor cserépdarabból is csak

leergett máz marad,

biztosan elmúlt a szerelem.

Előtte nem.

(Temetkezzünk az álmainkba!

Ablakainkba, cserépbe!

Rakjunk kaspóba hagymát,

porunkba nárciszt, vagy akármit,

és hitek

élhetnek tovább utánunk.

Illatokban érezhetik

vágyunk továbbélésre

mind az utánunkjövők.)