ÉJBEN AZ ÉREN

A száraz nyárban is

varázsigéket görget

patakba

forrás bővizű árja.

Az erdőjáró

ha arra téved az éjszakában,

vizében látja, hogyan születnek

a csillagok.

Figyeld az éj hangjait!

A hód, a mező szélinél,

sárga fogakkal

rágja fák törzsét,

gallyat hord lassú csobbanással

és gátat épít a víznek

a lapos kezdetén.

Nézd, ahogy a patak

várandós anyává szélesül,

kicsinyke tó lesz belőle,

s megfürdik bennE a Hold.

Láss az sötétben!

a gáton túl meggyfalány virágzik.

Fiatalka.

Bordó törzsén

aranyban csillog,

és üzen a nyárnak

a macskaméz.

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 09. 03. Bp. 5:42

 A FÉLTÉS

Félteni jó!

Jófenét! Félteni rossz!

Hogy van kit?

Az sors csodája,

ahogy lénye-bája

elbűvöl,

s ez meg is magyarázza,

miért jó, ha félthetem!

Hogy rossz lehet a féltés?

Így igaz!

Történhet bármi,

hisz Isten kék ege alatt

kiszámíthatatlan

pitypang-koszurú,

eszterlánc az élet!

Arra meg nincs vigasz,

ha baj éri, vagy új,

nálam jobb szerelmet találna,

s pártolna el

törékeny jelentől!

Ha fáj a háta

Orvossága nálam

legott adott!

Elfáradt a lába?

Kezem megtalálja,

s simogatás helyettesít

minden balzsamot!

A két féltés egyre harcol,

vívja csatáját

őérte bennem.

Bevallom, nehéz elviselnem

csörték szikrázó

pengevillanását!

Jobb, ha mi ketten,

emberközelben,

jó nagyot nem is veszekszünk,

helyette szimplán,

minimum ötször,

ágyban kibékülünk!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 10. 19. Bp. 16.43

 UTCAKŐ

Vannak napszakok,

hogy túl sokat foglalkozom

magammal.

Bűnnek érzem, hibának,

ami elmarasztal,

elvonja figyelmem világtól

rügypattanástól,

rőt levélhullástól,

nőtől, szeretett-től

és partra dobott halként

fulladozom tömény oxigénben.

Szerettem volna jó lenni

mindig.

Sötétben irányfény,

erdőben tanösvény,

légben táncoló kék

boglárkalepke

és az eget hasító fecskeszárny is.

Erő, mi felemel,

le nem taszít éteri magasból

sosem.

Magamra maradtam, ha voltam

mosott szennyesnek szárítókötél,

poroló, szakadt szőnyegnek a gangon,

bérház udvarán.

Hangom nem ért el igazán

senkihez.

Tétova lábak, de biztos léptek alatt is

csak utcakő vagyok.

Lassan kopó, gránit.

Ritkaság, Mementó. Eltűnő.

Már nem maradt idő

változtatni sorson.

Hordom keresztjeim.

Mások gondjait

megoldom önmagamnak,

ha zöngéik bennem maradnak,

akkor is!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 10. 19. Bp. 5:05

MAG A SZIKLÁN

Nagyúr!

Tudom, őrködsz felettem

láthatatlanul!

Felfog az elme és

elnyomja pogány világ

kísérteteit a hit.

Hosszú út volt,

míg Hozzád,

nyíltan vállalva lenézést,

törékeny pallón,

évek szakadékán át

visszatértem.

Gyakran mosolygok is

az egészen!

Csokorba kötöm megannyi

tévedésem.

Számtalanszor elgondolkodom

egy példabeszéden.

Sziklára vetett magról.

Magamról

A beszéd igaz.

Lehet, hogy sziklára hullt az a mag,

de találhatott némi táptalajt,

földet is!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.17. Bp. varázsfotelből 17:15 

JELENTÉSEK KÖNYVE XXXIX

Jelentem,

minden cselekedeteim

szép rendbe szedtem,

gondolatvilágom tervekben

nagy jól elhelyeztem,

s helyükre raktam régi,

és új pótcselekvéseim.

Jelentem,

a következetességről

le nem mondtam,

s ha nagy-néha meghasonlottam,

azt nem önmagamban tettem!

Meghasonlani magamban

nem volt igény, se ok.

Jelentem,

a hiteim elrendezgettem,

maradtam, a réginél,

Ha a Nagyúr rábólintott,

azt észrevettem,

ha tetszést nem nyilvánított,

azt is megértettem.

Kerestem magamban hibát,

s mindig találtam.

Babérokra soha nem vágytam,

a csendben létezésben jártam

erre-arra, ha hagyták.

Jelentem,

a nőket mindig szerettem,

mindegy melyiknél mit,

kinél a békét, kinél a háborút

viseltem,

jártam poros, vagy csillagos

úton velük.

Jelentem,

nem leszek más ezután sem!

Élek ameddig megsegít az Isten,

s keresztbe szándékának,

se szóval, se tettel nem teszek!

Bejárom útjaim. Nem sok van,

Mind elviselhető.

Élek, gondolkodom,

és megrögzött korán ébredő

nem alszom bele

a vágyálmaimba nappal!

Jóban leszek a sorssal,

– s ez sem utolsó –

jóban önmagammal is!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.17. Bp. 4:26

 

 SAY SERA, SERA

Ötevenhat, november négy.

Már hajnalban kirajzott a katonanép

az Á-per egyből,

a város széliből megszállni mindent.

A föld sírt, dübörgött T-ötvennégyesek alatt,

a konvoj haladt kijelölt célja felé.

Az átmenet szinte vértelen volt.

Néhány géppuska sorozattal

szokás szerint a város

a nagy vihart megúszta.

Este, bérháztömb belső udvarán,

egyszintes házikó előtt,

a szürkületet lassan leváltó sötétben

hatéves fiúcska énekelt:

„Say sera,sera.....”

Magyarul szólt elcsépelt dalból

a refrén:

„ahogy lesz úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz...”

A hangok kerengtek.

Kinyíló ablakokban emberek,

emberfejek megjelentek,

ámulni hangon, és változott világon.

A hallgatóság, egyszerű nép,

bennük rekedt napi híreket cserélt.

Észrevétlenül megélte

későbbi harminchárom éve

legelső napjának friss

emlékeit.

„ahogy lesz, úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz....”

A sorozatok rég elcsitultak

a fejek kíváncsian kibújtak:

Szirtes bácsit lelőtték!

A mieink a hegybe kivonultak!

Laci pártitkár is kivackolt zugából

ahol rejtegették könyörületből.

„ahogy lesz, úgy lesz,

bárhogy lesz, úgy lesz....”

Bérház belső udvarán a gyermekhang

csak szállt.

Levelét elhullatott gesztenyefán

kereste útját november már sötét egére,

az Isten felé.

Senki, semmit nem értett igazán.

„ahogy lesz, úgy lesz! Say sera, sera!”

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.13. Balatonfüred, 7:50

ECHO

Tihanynak leánya merre vagy?

Ezredévekig hallattad szavad

míg elnémított

a kaparj-kurta ember,

falakat húzott szólók, s szép közéd!

Nem hallod kiáltásomat!

Én még ismertelek.

Tündérnek hittelek, ahogy mesélték,

fülembe énekelték

szülőktől kapott történetek.

Most, majd hetven évvel

első találkozás után

újra összejöttünk mi ketten, Echo!

Szívem vizsgálja technikával

a szomszédodban orvossereg.

csúszós kenőccsel, kenik meg

mellemet,

s gélen a csuszka vetíti képbe

látható egészbe a testben megbúvót.

Zajok, zörejek, a mélyharangú morgás,

talán régi gyermekhang kontrája,

meghasonlás,

tündérlány dalolta korai tudás

dalban:

"Vándorbotot fog kezem,

vár a titkos végtelen"

Vizsgálat vége.

Számtalan szám, adat ragaszt

kószálni elindult lelket

vissza, újra testhez.

Szép a reggel.

Valahol, tőlem most messze,

egy tündérlány is felkel,

hogy szerethessem?

lehessek Echo-ja én!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.10.12. Balatonfüred 6:15