BORDACSONT

Valami lónyállal akartam

elverni szomjamat,

de olyant, köztudottan, nem iszom.

Szódát rendeltem

motoros futárral,

elvégre nyár van,

és futárra futja, ha ingyenes.

Jött is Sétáló Jancsi, trappban,

kért némi pénzt, s

könnyített világfájdalmamon.

A rusnya elkap akkor is,

ha oka-dolga semmi,

ha borotválkozom, nem vakban,

tükörben,

ha a híreket olvasom,

pémarit látom a legújabb

ránctalanítás után, vagy

a világvége, meg krízis elemzéseket

hallgatom.

A vérnyomásom is beállt.

Erről, röpke tudósítást is küldtem

erre-arra,

és elméláztam azon,

Kriszta feneke de szép,

kettős halmok közt a legnagyobb,

kívánatos,

és jó lenne vele indulni

hajókirándulásra.

Szeretek „hajókirándulni”! Tudod?

Alattunk a víz,

s fenn a fedélzeten, nekünk

nyílik meg Prága

varázsos arca, a Vltaván.

Bor- és sörvirág terem rendelésre,

s utána ágy, szerelem,

s végül, mindössze hatszáz,

lenyomva kilométerekben,

és saját Dunádat láthatod Pestnél.

Jó esetben dinnyehéj-mentesen.

Világfájdalom?

Ízületeiben megkopott, roskatag,

beteg világban furcsa luxus,

felnagyított kishitűség!

Pazarlása szűken mért idődnek,

randevú, találkozás, ahova

félszeid miatt el se mész.

Ésszel még nem érted fel,

hogy minden zsákutcából a

visszafordulás,

lehetősége új találkozásnak

egy-egy reménnyel,

amit majd kihord az idő,

régi, vagy éppen megtalált nő,

kikerekedett,

netán alapból jó, nagy fenékkel.

Az általánosságokat és a változást

– lehet szűrőkön át megértő –

azokat csak óvatosan dicsőítő,

esendő,

BORDACSONT.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.

 

 GYÓNÁS

Én mindent átaludtam.

A szerelmeim,

sorban állást munkaközvetítőnél,

bárányok bégetését vágás előtt,

a délelőttöt,

a délutánt,

születéseket, halált,

előrelátást és rövidlátás keservét,

a kergemarha-kórt,

és táncos kedvét

medvére kötött láncnak,

kobra imbolygását síp előtt,

fogatlan,

hitet, tévhitet, hogy elfogadhatatlan

álmatlan aludni,

jobb nem tudni, mint tudni,

téglát téglára rakni egyre-mást,

felköpni első emelet felé,

aláállni, várni a hatást.

Nagyalvó korom

komor keserve.

Elvesztettem a gondoskodást.

Önállósult a minden köröttem,

gerléim, fiaim kirepültek,

messze fölöttem szántanak eget,

magukkal vitték

szánón, sértetten, vagy kielégülten

egyetlen esszenciám,

hogy értük éltem,

miközben,

mint mondtam:

Átaludtam az életet.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.17.

 CSAK SEMMI GÖRCS

Sem nem izzadok,

sem nem dühöngök.

Semmi múltakat

nem kívánok visszahozni,

annál az eszem,

a nem sok is több.

Ritka jól bevésett,

hogy semmi nem múlik el,

és azok között az első

a tündérszerelem.

Horányban.

Éji Hold alatt

füvön, mezítelen,

ahol csak diófám

három tündére látja,

hogy szeretkezünk,

s tán kukkoló,

kíváncsi szomszéd.

Hogy elmúlt idő előtt?

Oly természetes, hisz

egymáshoz oly közel kerültünk,

hogy ütközésből

visszapattantunk mind a ketten,

közös vesztesek.

Szívemben él,

mint Mályi-szőlőhegy

nője,

„Kósza traktor”-om ihletője,

esős Medárd-om

napfénnyel,

testével gyógyítója,

és igaz,

az óra ketyeg.

Kettinger Lajos,

az ószeres,

majd jön, s begyűjt utánunk

padláson hagyott,

ott talált,

fillérnyi hasznot sem jelentő

emlékeket.

2021.09.01.

-loo-

 BAKANCSLISTA

Tarhonya, nagyi-tarhonya,

fekete, zöld és rózsabors, egész,

no meg cukor.

Öregkor bakancslistája

boltba indulás előtt.

Gondosan felírva,

a pénztárca ablakos oldalára ragasztva.

Alatta arc,

igazolványkép méretű.

„ ...indulok, értem, értem üzenget a zsenge határ”

• Áprily

És tényleg indulok,

és értem is, felfogom,

és teszek, mint mások is érte,

mert tudom, indulni mindig nehézkes,

csak, ha hajtanak,

akkor könnyebb, háton az ostorszíj.

Előttem tág határ,

barázdák, meg billegetők!

Az a kis kockakép jár fejemben,

süt át a nyolcrétegű bőr takarásán,

meg a párja, az enyém,

ahol harmincnyolc évesen eljátszom

az igazgatót lencse fókuszának,

mert nyakamba akadt

a feladat.

„ ...indulok, értem, értem üzenet a zsenge határ”

• Áprily

Tág szemmel nézem

a kivilágítatlan országutat.

Sötét az éjszaka még,

ilyenkor a félős pupilla, a mélység

oly széles, mint

fekete vizei Bergennek,

a messzi Norvégiába szakadt

első szerelemnek.

Módjával ugyan, de nyomom

a gázt, és

természetesen,

nem abba az irányba megyek, amerre kell,

és kiöl az agyamból mindent

a bakancslista, meg a fénykép.

„indulok, értem, értem üzenget a zsenge határ”

• Áprily

A fű sem zsenge,

határok sincsenek már,

s a rózsaborsot ki ne felejtsem!

Kell az esztétikához,

ha főznék még, egyszer,

valami kedvemhez illőt,

hogy megkínáljam vele

a professzor leszármazottját,

okos túlélőt, Saroltát,

és húrjait vesztett gitáromon

Viszockij utánzatot plöntyögnék neki,

mert úgy sem értené, miről szól.

Indulok.

Érted?

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.26.

 PÉCSBÁNYATELEP

Oly sápadt volt, mint a hajnal

szürkés-fehérje,

ahogy az ágyán pihent,

nekünk, őt látogatóknak mosolygott,

de szemén látszott az átsírt idő.

Hangjaink fülébe eljutottak,

a kezünk simogatta,

s csak mi ketten láttuk,

apám, meg én,

hogy búcsúzik,

világtól, tőlünk, éjszakától,

a reggel madárfüttyeitől,

az őt nem látogathatóktól,

a kisleánytól,

aki ő volt, akit szült,

akiért megszenvedett.

Útravalója csak mi voltunk

a felnőtt s a sarj.

Láttuk, mennyi mindent mondana,

s akar, ha kell, szenvedni még az életért,

itthagyni készült világért,

értünk,

az éjszakákért,

a madárfüttyökért,

kedvenc virágokért...

Láttuk: Inog, megremeg

erős hite a másvilágban,

ahová se férj, se gyermekek

nem követték.

Nagy, tágra nyílt szemek

öleltek minket

hófehér szobában.

Kinn június Napja szikrázott,

az áldott,

és Illés a szekéren

egy darab fekete posztót

szemlélgetett.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.08.13.

 RÁKÉNYSZERÍTVE

Jó utat nekem!

Pormacskát felverő talpam alá

port.

Kulacsomba?

talán bort!

S, ha nincs, szűretlen folyóvizet!

Gazdag, szegény egyformán fizet az életért!

Jó utat nekem!

Mert maradok,

látni kívánnám

az indulást, a célt.

Hiú ábránd, tudom,

nincs hatalom, ami megmutatná a "merré"-t,

vakon kell botladoznom,

mint mindenkinek.

Jó utat nekem

Virág sem kell már és tarisznya sem!

Saruim tervezem letenni

vett irányt megmutatva,

s hordani rájuk

gát-vagy bányakövet,

ne lássa senki,

merre jártam.

Magam leszek a kámfor,

máskor meg szippantott pézsmaillat,

az illat,

az a csöppnyi füst a légben,

aminek nem marad nyoma.

Balog Gábor

-csataloo-

2123.07.07.21.30.

 

HÉT ÉVTIZED

Minden éj, az elhált,

s az el nem hált is,

úgy ég belém,

mint a pirkadat első, szép sugára.

Mellemhez simuló melleiddel,

meg nem élhető,

álmokkal-teli csillagsötétbe

teszem fejem,

be sosem teljesíthető,

rögökkel megrakott

éjjeli utakra.

Botladozom.

Egyetlen egy, ami életben tart,

a Te!

Az ébredés tavaszra, havakra,

szárba szökkenő hajtására annak,

ami vagy.

A hét évtizeden át keresett

szerelem – maga.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.08.14. 4:09