DIÁKNÓTA, MÁSKÉPP
Elmegyek-elmegyek, hosszú útra megyek…
Bizony el. Talpamban az utak bizseregnek,
hozzád, vagy tőled messze el,
vezetnek szürke csíkként, a semmibe.
Hosszú út porából köpönyeget veszek….
Az ám A garabonciás köpenyét
terítem magamra.
Út mentén.
Adottság: Kocsmákban, kártyalapra
teszem az eddigmegéltet,
és várok aduászra,
pedig filkó vagyok. Fejben biztosan.
Búval és bánattal kizsinóroztatom
összes szerelmeim
rólam bennük maradt kajla képeit.
Használok retust, és megszépítem
a sosemvolt valót pinkre, püspöklilára
kislibazöldre festem, mikor melyik a divatszín,
csak tetsszen a polcon maradt múltszelet
a tulajdonosnak.
Mosnak itt szennyest, egyénit, történelmet,
meg pénzt is,
én miért ne moshatnám kicsit fehérre
sok foltomat?
Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom…
a meg nem talált G-pontokat,
és aranypitykét veretek minden megtaláltra.
Na jó, rámegy félvagyon!
Ki figyel oda?
A könnyel gombozottnak nem én,
nem ügyetlenségem volt oka,
mostoha társa.
A pitykézettnek meg akadt barátja
előttem, utánam is.
Így a jó. Nem?
Hall-e Luja???!!!!
Fúdd el jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát…
mert bányásztüdőnek érzem, a szám.
A torkom is.
Sarat köpök, ha indulok új irányba.
Az idei nyárba is van belépőm,
rögtön ballagás után…
Cinkelt lap. Én olvasztottam az ónt,
hogy csókviasszal zárt esküvéseket
felülírjak tömör pecséttel.
Fülbeöntve.
Hosszú útnak porát, az én szívem búját…
nehéz elmondanom.
Az árokparton, a domboldalon,
a hegyre-föl, hegyre-le végtelen,
pont egy éltetet érő, apró szakaszán,
nincs idő elmesélni.
Vándorlok, mint a szél.
Visznek lábak tovább.
Virágbaszökkennek fülemben
összes,
elbocsátó.
szép, üzenetek. Babérban.
-csataloo-
BGJ.2009.03.29.
P.S.
„Elmegyek, elmegyek, hosszú útra
megyek.
Hosszú út porából köpönyeget veszek.
Búval és
bánattal kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom.
Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak
porát.
Hosszú útnak porát, az én szívem búját.”
Ki a szerző?? Ki tudja??????
