KÁPOLNA

Isten nagyobb dicsőségére

szívemben kápolnát emeltem

a Nőnek.

Nem úri családból származó,

így is előkelőnek.

Keserves útján reménnyel lépkedőnek,

a szeretet fényköntösét viselőnek.

Míg él, és élek én,

lehessen betérő, várt látogatója,

vezeklésekre sosem kényszerült,

álmaim megvalósítója!

Ad maiorem, 

Dei gloriam.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.01.30. 13:33

 HARMAT 

A nincsből valami lesz,
s a van megszűnik lenni
hamar. 

Gondos kertész a hajnal.
Öntözi kertem ködből kipréselt
harmat cseppjeivel.
Sokezer üveggömb
Egyetlen jósnő sem köröttük,
hogy cifra ruhában
sejtelmes igéket motyogjon,
elhitesse velem:
Sorsom, így, vagy úgy alakul,
a kép, mit rólad őrzök
nem fakul tovább,
és ölembe hull a jólét,
nomeg szerencse,
és persze príma szerelem vár
a legközelebbi sarkon. 

A víz parányi cseppjei
ragyognak, s ahogy a fűszálak
hajladoznak,
vonzzák, taszítják egymást,
egymáshoz érnek,
összeolvadnak boldogan.
Várják a  fehér fényorgonát,
hogy koronát tegyen
hajnali nászra. 

Micsoda ki- és beteljesülés!
Mennyi pompa és mily rövid időre.
Hisz' szokott pályáján, az emelkedőbe
forduló, vörösből egyre sárguló korong,
molekulára bontva, fehér füstként
küldi egymástól mindörökre messze
az együvé tartozókat.
Csak a mesében van új találkozás. 

Vízcseppem, merre vagy?
Hányféle alakba bontott a reggeli nap?
Részeid, mint színes lepkehad,
ezer irányba merre szálltak?
Mosolyaid, s a szavak, mik gyűrűző
hullámokat hagytak gömbünk belsejében,
mondd, merre, kit találtak? 

És, ugye, adsz inni a virágnak
amit erkélyedre tettem,
hogy a télben, szobádban őrizze
a tavaszt? 

Nehéz lesz megtanulni
nélküled, fogyatékkal élni,

menni úton tovább,

vagy halni egyedül.

 Balog Gábor

-csataloo-

ALULRÓL JÖVŐ KRITIKA

Ficsúr szidja Istenét,

no, meg az anyját!

Dühödten teszi.

A fenséget szapulja-ostorozza,

ordítja: Nem segít neki!

Te mit gondolsz?

Észreveszi, hogy egyenlőtlen

a párbeszéd?

A Nagyúrnak nem dolga,

hogy őt figyelje, lesse,

kéréseit, vágyait teljesítse!

Az az aranyhal reszortja

vén meséből, bár abban nincs

ficsúr!

Meghúzódhatna csendben!

Ura hatalmát meg nem kérdőjelezve,

tehetne tán valamit önmaga!

Erőből, szívből,

szívben lakozó töretlen hitből,

önmagáért!

Így Istene, a Mindenható,

jobb szemmel nézne rá!

Talán.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.01.19. 18:34

Régi vicc, erősen a szocialista érában fogant jut eszembe:

A kisfiú, szöszke, hatéves, lelkes rádióhallgató, nyitott új szavakra-fogalmakra, apját kérdezi: Apu, Mi az az felülről, meg az alulról jövő kritika?

Az apja hozat vele egy vödör vizet, kiállítja a gyereket a gangra, s felmegy az első emeletre. Onnan a vödör vizet a gyerek nyakába löttyinti.

Látod fiam, ez a felülről jövő kritika!

Aztán hozat a gyerekkel még egy vödör vizet. A gyerek hozza azt is.

Az apja az első emeletről leszól neki: Most öntsd rám a vizet kisfiam!

A gyerek nekiveselkedik zúdítja, de az mind, másodjára is a nyakába hull.

Na látod, szól az apja! Ez az alulról jövő kritika!

 A meztelen nap

Eltervezett „meztelen napunk” úgy kezdődött, hogy felöltöztem.

Épp a telet látogattuk Délen. Épp úgy, mint egy éve, a hó eleredt. Vizes kásás, apró, de sűrű pihékben kezdte befedni a már megújuló füvet, bokrokat, utcát, autót háztetőket.

Éjjeli négykor.

A terv hiányosságokra épült. Ki nem számíthattuk előre, hogy a szoba, ahol az éjszaka telt, kicsit hidegebb volt mint reméltük. Igazi kezdéshez le kellett volna venni dupla pizsamát, fürdőköpenyt. Felöltözni, lesni baglyot és éjjeli portyán a házimacskát könnyebben kivitelezhető volt. Kutyát sétáltatni meg végképp nem lehetett mezítelen. A nüansznyi tévedést a tervezésben a kedves is dupla ruhát húzva helyesbítette, rá bolyhos, meleg köpenyben itta a forró gyömbérteáját és a kávét.

A délelőtt csobbanás meleg gyógyvizekben elmaradt. A csábos selyemköpeny, piros, új szerzemény avatása is. Piacra mentünk bableves ügyekben, egy másik terv szerint. Hóesésben és vastag ruhákban. A kinti hideg után majd két órányi TV, meg Fejes Endre retró, nyomtatottan, aztán újra a burokbővítés, ebéd valami olaszos nevű, echte szecsuáni levest és egyben sült csülköt rittyenteni képes, kifejezetten hangulatos, barátságos kiszolgálást is adó étteremben. Új felfedezés, megérte betérni.

Lábunkban az eltelt napok számolatlan kilométereivel újra „haza”, a szállásra, s közben éreztem, fáj, ha levegőt veszek. Érkezés után be lettem parancsolva a forró zuhany alá, mezítelen. Elvégre meztelen nap volt, megtervezetten.

Utána?

Hat réteg ruha, takaró, kutya hónalj alatt hófehéren és Fejest rendületlenül nekem olvasó nő. Tőle forró tea. Indulás gyógyvízben csobbanásra - letiltva.

Elfogadtam.

Benyomott Algopyrin, törten, mint a köret, a krumpli, az ebéd csülke mellett, feldobott!

Gondoltam, ideje tenni magamért valamit. Beöltözés Kamcsatka-dresszbe, s irány a közeli bolt, erőleves kockákért, test- és lélekháztartást javító gyógyszerpótlékként.

Mindössze két perccel késtem le a zárórát. Csupán helyettesítő megoldás volt a szálláshely éttermében beszerzett két adag bableves. Aznap este csak az volt. A perverzitásért nem rajongok, így leszűrten kértem. Csak a levet. „Otthon” (a konyhabejárón, mint visszatáró ismerős ki- és áteresztve) felforraltam, megborsoztam kicsit, s beszürcsöltem, mint szebb napjaimban a vodkát.

A kedves arc meghallgatta a beszerzés-történetet, együttérzett a szürcsöléssel, s visszadugta szép fejét Fejes Endre Pék Máriájába.

A levegőt már könnyebben vettem. Azt, hogy ma sem visz el az ördög, már tudtam akkor, amikor némi tatárbifszteket befaltam, nyers uborkával.

Szép a mezítelenség, állapítottuk meg ketten, elalvás előtt!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.11.27. 22:00

 SZAKÍTSD, VARRD ÖSSZE, SZAKÍTSD

Megfestett képed

falamon virít.

Nevet az éjszakában.

Rajtam, önmagán?

Ki tudja?

Szeretem!

Ilyen a szerelem.

Bölcs Salamon mondta vala...

Mondott az annyi marhaságot,

s mind belém szorult,

mint a hiányod,

az űr,

a tisztánlátásod,

realitásaid összes igaza.

Te szánalmassággal,

fogalommal küszködsz,

lehúzod magad,

és gyűlölsz szeretve, ha

bizonyítom, nincs igazad!

Én veled küszködöm,

igát húzni se hagysz,

mint kenyérmorzsát,

söpörsz le asztalodról.

borítasz pohárnyi vizet,

s lucskos,

maguk vizünkkel jól megszívott

kenyérmorzsákat ad ebédre

nem közös asztalunk.

Hogyan álmodjak tovább

egy fabatkát sem érő

ÉLETET?

csak cirkuszi

-loo-

2023.03.24. 11:32

 PANEL

Az utolsó kávé is lefőtt,

és elfogyott vagy két doboz cigi.

Ajándék vodka az asztalon érintetlen.

Kedvem beleinni épp a semmi.

Elérhetetlenek az álmaim.

Köszöntött jó szóval,

fénnyel a reggel.

A szomszéd is leköszönt a hatodikról,

hallotta, dúdolok magamban.

Ledobott újságpapírba csomagolva,

forgalomból kivont

alugalambot.

Röptetni nem volt ma kedvem.

Tudtam,

Fenyőné, a másodikon,

ma villanyt szereltet,

s a gyermek-szerelő majd kap

jutalmat desszertként,

így karbantartani Péterem

ideje nem lesz.

Szegény Peti!

csak elképzelheti,

mi, merre és merre a mennyi,

milyen, ha csörög patak,

s hajnali ablakaikban

a fényre kinézve

tíz emelet lakói csak bólintanak:

a házmester úr

ma névnapos!

Aztán visszafekszenek, kinek mi jutott,

dagadt, vagy sovány hitvesükhöz,

s várják a cirkuszt,

mikorra megjön majd Fenyő!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.03.24. 17:15

*K. Józsi kért rózsatő metszést kedden az órád előtt, ha lehet

** megöltem a lakásba betévedt idei első döglegyet

*** meg sosem született egyetlen lányka magzatom jázminán, nem jezsámenán, megjelentek a zöld rügyek

****élünk és meghalunk, ha kell, bármikor beszélgetek veled

***** a kulcsra, elveszettre ne gondolj, vasárnap vízóra leolvasás, hétfőn fogorvos, meg autó-talp csere, kedden te, talán, meg hajvágás, szerdára is van valami bejegyezve, nem emlékszem mi az, s csütörtökön majd megköszöntöm születésnapján az ötvenegyedik sajátján tavaly átesett első fiam.

******

Amúgy, szeretlek, várlak.

 GONDOLATKERINGŐ

Mondd, miért van az, hogy az éjszakában már három órája Sosztakovicsot hallgatom?

A keringőt.

Mondd, miért, hogy kiírom a bennem élő feszültségeket, teszem papírra a lelkem, s gyújtok tüzet alatta, hogy benned hamuvá égjen a valóság?

Mire volt jó, hogy életem adtad vissza, válsághelyzetben életet teremtő, mint az Isten, ha azzal csak gyötrelmeim hosszabbítottad meg más, nem fizikai, lelki síkokon?

Qui prodest?

Hogyan mondhatom, hogy beszüntetem, hogy élő, gyökeres növényt adjak neked, hogy vidd magaddal, ültesd el, szeresd, akkor is, ha én legalább tudom, felfogom, hogy ott, ahol élsz semmi nem a tiéd, a kezed munkája nem téged gazdagít, tesz örök bentlakóvá?

Gyűlölöm, szerelmesem, a helyzetet, amibe beledolgoztad magad, ami mellett kitartasz. Gyűlölöm a hamisnak vélt értékrended és makacsságod miatt. Akkor is, ha igazad lehet.

Ki tudja?

Szerelem nélkül is lehet fészek a fészek, ha nincs madár aki beleköltözne, akkor is!

Az áfonyát, a kertem most cserepes, erős, neked vett díszét is neked adom. Hiába mondtam, hogy elegem van a más, az idegen, a gyűlölt gazdagságát a te kezed munkájával öregbíteni, vedd, vidd, ültesd, s ha csak egyetlen napod szebbé teszi a létezése, hát örülj neki!

Mi, ugyan mi jut nekem belőled, te kedves?

Beszélgetések? Telefonhang? Test, lélek? Szerelem? Kudarca vágyaimnak? Kert, amit másnak szépítesz, Kefe úr, a kipusztulóban is téged megfogott lámpamosóvirág, a rád személy szerint tukmált, elkerülhetetlen, bevésett alkoholizmusodba tudatosan fullasztó baráti köröd? A választásaid örök, visszatérő hibái?

Kérdezted, mi lenne, ha....? Ugyan mi lenne? Béke és félelem. Ringató bölcső, amit egy öreg elmenő ad, fon köréd, Mózes-kosár, mielőtt téged, a nem húsz évest majd elereszt, véges saját utadra, tenger felé. Torz, napi rutinok elfelejtése pillanatokra, újak felvétele, nem helyettesítve a veszteségeket. Bizonyosság talán, lassan beérő, hogy hazataláltál, életedben először, haza.

Félsz? Naná, hogy félsz! Rettegsz!

Az áfonyát is viheted!

Az alávaló, az alá való savanya földet nem adom. Marad nekem, négyszer ötven liternyi csomagolásban életem maradékjait bontatlan édesíteni! Desszert.

Szeretlek.

Ennyi.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.03.25. 5:47