2025. július 29., kedd

 

BÓKLÁSZVA MEZŐBEN


Beérett, beérett minden ígéret!

Lehet szép estém, igen, ha napra-nap úgy öregszem,

hogy elfelejtem a szerzett tudást,

a tapasztalást!

Csak látomásokban gondolkodom,

s az álmaim,

éjjelente megálmodott csodaszép hazugságaim

hagyom nagy-nagy elégetendő albumokban

kockánként képekre bomlani.


Beérett, minden beérett...

Vetett mezőm sárga magvaiban

aratásra, vagy kipergésre vár kalász,

hombárra, vagy mezei pockok megélhetésére.

Minden sikérbe préselt gondolat csak annyit ér,

mint az utánam maradt talp-szúró tarló,

gyökerek elágazásai.

A beszántásra várva.


Ketrecem a kert.

Benne pompás, nélkülem meg sosem élő pazar

virágok vízigénye,

mert amit Isten ad, az kevés nekik.

Őt én helyettesítem. Itt.

Ketrecem a drótkerítés, ami pár száz négyzetméteren

fehér kutyámnak ad védelmet

nagykutyáktól, s egyben börtönt.

Élhetőt. Neki-nekem.


Mennék. Akadnak restanciáim.

Meglátogatnám a négygyermekes gyógyítót,

hogy megköszönjek megannyi kérdését, mit feltett,

rám bízva válaszaim idejét, mikéntjét.

A képvarázslót, a bennem meghasonlót,

meg az élve temetetten élőt.

A kisemmizettet, hogy megmaradt kincseimből adjak,

az éhezőt, hogy komiszkenyerem osztva vigadjak,

s a hazugot is, hogy szemébe mondjam:

igaz voltál te mindig! Örülj!


Csak a temetőárok, ami visszafog!

Madárijesztő, kánon, dogma, rém!

A remény! A kilátástalanság összes bája,

amiből csak annyi jut,

hogy tudjam, a megmaradtak közül is

csak az az enyém,

ami nem volt, nincs, nem lesz sosem!

P.S.: Ez itt egy költemény!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.29

2025. július 26., szombat

 

KÉT PART KÖZÖTT


Mindig ugyanott.

Az eredetnél, ahol forrás lett belőlem,

hogy gyenge ér-patakként

szaladjak anyám két karjának

ölelő gátjai közé,

hogy erősödjek,

csiszoljak követ kaviccsá,

lássam és értsem az erdőt,

madarak beszédét,

fák leveleinek suttogását,

a születés és elmúlásokat,

a harcot az életben maradásért,

fajfenntartásért, meg a többi.


Mindig ugyanott.

Mindig gondolkodó, magam is elfolyó,

örök korlátaim között lesem

parti füzek keserves hosszú harcát,

ahogy a talajt kimossa alóluk

változó idő, téli és nyári áradások,

az ember túl sok, vagy túl kevés tudása,

ostobasága okozta nyílt sebek.


Nem tanultam, nem tudom,

hogyan kell születni,

de megtanultam felnőni, nemzeni,

jól-rosszul nevelni,

s most tanulok megöregedni,

mert ez a rendje.


Látom, ahogy

a páraködökből, a felejtésből kiválogatva

téglánként építi újra magának az ember

Bábel rég összedőlt tornyait.

Bábel nagyravágyásból épített,

egy, vagy összes

bukásra ítélt tornyait.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.27



2025. július 22., kedd

 

A CSILLAGOK


A csillagok?

Ágyban születnek! Szerelmes ágyban!

Mindegy, milyen a változó évszak,

nyárban, tavaszban,

az elmúlásban, vagy didergőn,

télen le nem rúgott takaró,

esetleg Isten kék egye alatt,

zöldben, fűben

és persze máshogy is.


A csillagok?

Ragyognak sötétben,

felhőtlen, éjjeli, elérhetetlen

messzeségben és kézközelben.

Foghatod sajátod, magadhoz ölelheted

teremtett álomvilágod.

Minden útjaid járják veled

míg élsz és utána is.


A csillagok?

Csupa valóság! Káprázat-játék!

Két ember alkotta ajándék.

Külön világ, bújócska,

életre ébredés, kergetőzés.

Könny és örömkönnyek tengerében

visszatükröződés, és szemfényvesztés

is egyben. Csukott szemekkel is.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.7.23







2025. július 19., szombat

 

A KURVÁK KAPCSÁN


Kezdeném azzal, hogy a kurva az kurva.


Lehet sokféle. Megélhetési, kalandvágyó, vagyonszerzést célzó, fürdős, vagy mosdatlan, retkes (nem pudvás, mert az a retek jelzője, nem a kurváé),de bármelyik változatát nézzük ringyó (vagy hímringyó, igény és alapgenetikai beállítottságaik szerint)!Tetszeleghet sokszínű választott szerepben, lehet szűz, feleség, társkapcsolati coach, vagy Rákóczi-téri, fillérért, vagy fél vagyonért prostituálódó nemtelen.


Folytatnám azzal, hogy a szexualitás megnyilvánulásai és megítélése világszerte szokás, hagyományalapú, eltérő kultúrák, eltérő megítélés-elfogadás, vagy elutasítás mentén kezelt velünk élő valóságok halmaza.


Magyar vagyok, a Kárpát-medencében őseim, vegyesvér őseim, népem történelme, és a szűk családi, vallási környezetben kapott nevelés rabja. Keresztény etika követője, aki nem meri állítani, hogy az ellen soha nem vétett. Ember vagyok, nem is túl okos, öreg és esendő. Még élek.


A kurvákat utálom.

Megértem, hogy nincs, nem lehet olyan társadalom, ahol teljesen ki lehet iktatni az irántuk felmerülő igényt, a piacot, sem keresleti, sem kínálati oldalon, és megértem azt is, hogy létező örök piacuk kiiktathatatlan igényként fennmarad.

Nagyokat vigyorogtam, már felnőtt emberként, amikor honleányunk, a foglalkozását nyilvánosan és büszkén felvállaló Staller Ilonkát a keresztény Olasz Köztársaság (aminek attól független része a pápai állam, a Vatikán!) parlamenti képviselőjének választotta. Választói fricska volt a politikának - gondoltam.


Nem az volt!

Ez volt a létező szögek egyike, az első eldőlő dominó, egy élhető világ lerombolásában. Ennek következményei az Ursula von Leyden féle politikai kurvák nőben és hímben. Vagy bukott amerikai nagykövetesen. A mentelmi jogot kapott vasdorongokkal embereket verő antifák és EU-s felvételre kijelölt ukrán katonai sorozók. Az agyament háborúpártiak!


A kurvák mestersége az emberiség történelmében a keresztény történelemben megvetett szükségesek mestersége volt, s annak is kellett volna megtűrtként maradnia. Nem így lett! Gombaként szaporodtak az ideológiákat leromboló pénzelt szervezetek. Fényre tették a létjogosultságát egy mesterségnek, s a társadalom elismert tagjaiként kívánták bemutatni az ótvart, a ribancot.


Az én világomban a kurva ne legyen reflektorfényben, ne lehessen bármilyen példaképként elfogadható személy, akkor sem, ha megtért Mária-Magdaléna, akkor sem, ha megmenekül nem pénzvágyból, csak szerelem-megfeszítettként a megkövezéstől egy krisztusi mondat miatt!

Húzza meg magát, ha hadügyminiszter leánya, húzza meg magát ha testét adja/adta pénzért áruba, ne kenje élete mocskát se a társadalomra, se esetleges gyermekeire. Egyik sem érdemli meg!

A kurva lehet Magyar Péternek kiszemeltje – oda, mellé megfelelő! Egy az alom!


Utálom az újságíró-kurvák szemetjeit, a megvett, gondolkodásra ugyan képes, de minden felületes, részleges és hibás tudásuk a nemzetük ellen pénzért felhasználók hadseregeit!


Utálom azokat, aki orosz szálakat keresnek Ukrajna-Kárpátalja magyar templomának felgyújtása kapcsán, szembemenve és megengedőn minden reális megközelítéssel, főleg az ukrán hírszerzésre hivatkozva! Oroszok bérelnek fel lengyeleket, hogy magyar templomot gyújtogassanak magyarellenes akciókat hajtsanak végre??? Lengyeleket, akikkel minket ezer éve népbarátság köt össze? Emlékszek polák, nagyapád a téged karján menekítőt Horthy befogadta?

Az ukrán titkosszolgálat ezt kifelejti!

S az újságíró-szemétláda-kurva, a politikai elemző, meg anyja-átka hazátlan idegenbérenc, a politikai, megélhetési nyomoronc megideologizálja, miért az orosz az elkövető, amikor az minden ténnyel, evidenciával ellentétes! Kontrázik hozzá! Umca-umca!!!


Sokszor voltam tartós kapcsolatban ukránokkal. Arról a vidékről, ahol több, mint egy évtizede lőtték az autonómiát kérő (nem követelő) többségi orosz anyanyelvűek közösségeit. A nekem személy szerint kijutottakról siralmas volt-maradt a véleményem. Hazudtak, ha kellett, ha nem, mint a kurvák, de (és ez nem ellenérvféle) nagyon szerették a szalonnát. Tény szerint udok volt államfőjük konkrét korrumpálásáról. A pénzt elfogadta...

A mai jobb?


Kurvák, Magyar Péterek, Zelenszkik, Róka Rékák!

Pestisei vagytok a világnak!

Balog Gábor

-csataloo-

25.07.19



2025. július 15., kedd

 

VASDORONG


Végigzongoráztam a neten

vértestvéreim keserveit.

Szólhattam volna, magamnak,

hogy fránya egy világ ez a mostani,

de inkább hallgattam.

Kinek-minek szólni,

ha Barátom is

küszködik azzal, hogy gyűrjön le kórt,

s aztán???

Majd elmegyünk ketten kéz a kézben,

egy időben, s ha nem úgy,

akkor ki előbb, ki utóbb.

Szó nélkül, halkan.


Nagy Bösendorferem, teraszom átka.

Kalimpa rajta megszokott reggelente.

Hajnali mollokban a dúrok.

Térképen kicsit balra,

a trianoni határon túl,

orosznak nyilvántartott kis senki-hazátlan,

a fél világot meglopó lejmol muníciót,

hogy lövessen jobbra-balra,

amerre él orosz.

Kijevből, párnás fotelből gyilkoltat ukránokat.

Persze, magyart is.

Azt vasdoronggal is lehet.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.16






 

KEZDETEK


Szokás, tán babona tiltja,

hogy láttam felöltözni fehérbe,

s most itt áll,

velem-választott papunk elébe jött

egybeköttetni az összetartozót.

Nem volt könnyű séta!

Tizenhét év, hogy rádöbbent,

mennyire lelkéhez értem,

míg felvállalta sorsát.

De lehet, elunta, hogy tízszer is megkértem,

hogy rábólintson végre: Igen!


Most oly szép itt hófehérben!

Oly csillogó zöld a két szeme!

Hallgat, mellettem állva

az oltár előtt.

Köröttünk kvázi-násznép és

fehér kardvirágok.

Fehér a mirtusz, a liliom is.

Illatoznak.

Az oltárterítő damasztja fehére

vasalt, tág tér egy jövő előtt.


Talán bízik a holnapokban,

amiből bármennyi jut majd közös,

itt lenn kevés lesz!

Most kijár a csók, a gyűrű!

Egy szerelemre tettünk

mi ketten pecsétet.


-lovacska-

2025.07.15


2025. július 13., vasárnap

 

JÚLIUS 2025


Aratás után – mondom -

ideje beszántani a tarlót!

Nekiláttam még megmaradt rekeszeikből

elővarázsolni, végigmozizni emlékeim.


Az idő úgy borított porfátylat reájuk,

mint júliusi hajnalon a folyóról

a vízgyűjtő kilenc kút melletti rétre

a hömpölygő fehér köd, a pára.


A porréteg és a páraköd alatt is

láttam jó és rossz tetteim.

Mosolyogtam ahol lehetett

és beleborzongtam ha kellett.

Szükség esetén, ha úgy ítéltem,

magam adtam magamnak

kései feloldozást.


Csendemben előtűntek az elfolyt vizek.

A kőgát előtti lassúban nyurga ponty pipált,

s a gyorsban, halálos fogócskát

játszott kéksüllő a küsszel.

Kovács Péter vizsgázott hajóvezető,

révész-kapitány szürke terméskövei...

amiket már elmosott változó idő.

A hajó nem jár! Nincsen lába!”


A négy utolsó dolog még előttem.

Félnem nincs miért.

Ébredő városban hallgatom, ahogy

negyedóránként, a naponta halódó csendbe

belepöfög a hatvanhetes, és

kíváncsi természet –

játszom a gondolattal,

ismerős, vagy új ember a buszon a sofőr...


Balog Gábor

-csataloo-

2025. 07. 14



2025. július 8., kedd

 

IDŐSPIRÁL


A harangok évente egyszer Rómába mennek.

A csontok pedig

csak egyetlen napon repülnek.

Majd.

Ki tudja, mikor...

2025. július 6., vasárnap

HAJNALI HÁLAADÁS


Érzem Uram, a megváltást már megadtad.

Előleg hosszú napjaimra körödben.

Köszönöm.

A tőkét, kamatát rendezgetem naponta rendben,

bónusz ajándékodként – még idelenn.

Egyben – mert ajándékod volt a ráció is –

értem a rám már előre kirótt

penitenciát.

Égek fájdalmaimban, fürdök hiányaimban.

Visszamozizom elmúlt és örök-végtelen,

Földeden töltött sok szép napjaim, Uram!

Tibi gratias ago.


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.07



 

2025. július 3., csütörtök

 

BÜSZKESÉG


Vonaglik nem Isten teremtette buksza

színpadon.

Művi altest csipkedi föl bámész közönség

deszkákra beszórt ötforintosait.

Produkció!

Anyám! Borogass!


Balog Gábor

-csataloo-

2025.07.03