MÁJUS-BÚCSÚZTATÓ

Szememben szökkennek szárba,

bomlanak pompába

májust búcsúztató parasztszépségeim,

a kerti virágok.

Szellőben minden rezzenésük tánc,

sarjhajtásaik ígéretek.

Imák egy a múltat nem feledő,

előrenéző, szebb, békés világba,

seperc elmúló nyárba, júniusba.

Ilyenkor jobban fájnak a hiányok,

a máshol ébredők, a fentre távozottak,

és jobban a tegnap nem ölelt.

A kerítés túlsó oldaláról

bemosolyog, megy örök útján tovább

a kaszás.

Szemben, asztalomnál

soraim fésüli a gyógyuló barát,

és Ilus már rég bokroknak ad

városi formát, gyomlál rózsaágyást.

Felejteném a tiltásokat,

de több az akarat, nem megy!

A hetvenkettes troli

megállójában kisfelesre váró

munkássorokra gondolok

nosztalgiával.

Szemmel simítok végig

utolsó virágaitól éppen

búcsúzó vadrózsabokromon.

Előkertemben felmenőim kedvence,

Andalúzia csillaga ígér

sok sárga, nap-szirommal szép nyarat.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.05.31.