AZ ŐRÜLT

Vizslatom a meztelenséget.

sajátomat.

Tükörre szükség a semmi.

Fotel.

Fenn a fej, szemekkel látó,

lenn a has,

alatta csípő,

szűk. férfias.

Izmoktól fosztott lábak fölött a mellkas,

zárt doboz,

és mindenek mögött

a láthatatlan,

árnyék, amiből valóság sosem lehet.

Őrültség.

Látok bal- és jobb kezet,

májfolt-halmazok között

bőrmaradékot,

sebhelyeket,

szőrtől rég elvált

begyulladt tüszőket.

Csak tudom, de érzem is.

szemgödreimből

Mityka bácsi

bölcs józansága kinevet.

Közben?

Nyakamra két áldott kar simul.

A nőé!

Aki szeret!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.07.25.15:33