SAJT ÉS RÓKA

A róka rámosolygott a sajtra.

A sajt meg hízott.

Dagadtra nőtt, feladta,

eladta mindenét,

sajtos identitását, házát,

hazáját,

felnevelt számos sajtleányát,

többször is.

Sármos rókamosolyért,

a múlt héten, kedden, szerdán,

és csütörtökön,

mert nem kis öröm

rókától begyűjteni díszmosolyt.

A róka nem hazug.

Tovább mosolygott.

Bekaplak-megeszlek

mondta s hozzá is fogott

legott.

Az utolsó lyuk a sajton

sóhajtott egyet,

mielőtt a ki sem mondott

szép szavak,

lenyelték.

Sajt és róka

örök összetartozásban élnek

azóta, létező világok

legjobbikában,

sosem változó szerepben.

Mi lenne,

ha egyszer,

az a lyukacsos,

tömbbe szilárdult,

egykor tejből massza

lenne, aki bekapna

tűzvörös, lángszőrű,

mosolygó rókát?

Csak úgy!

Hogy mesét írhasson arról

valami francia!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.23. 5:52

 

 ÜGYEK

Egyek véréből való vagyok.

Előttem leéltem.

Visszanézés.

Völgyek, hegyek,

a rónák,

a verseim,

kisebb és nagyobb tévedéseim,

kóborlásaim,

kalandozásaim,

meg- és meg nem valósult álmaim.

Párnámon Szeléna szép feje,

s tenyeremben, szívemben

szerelme.

Hazatérések csodája,

újjászületés varázsa,

bája történelemnek.

Csöppet sem furcsa,

kerecsensólymos álom:

Emese.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.19. 10:34

 ÚJ ÉV. JANUÁR

Az összefonódás izgalma, bája,

erotikája.

Csendje hallgatásnak

fon koszorút

hajad köré.

Tánc, dupla lépés,

szemekben csillogás.

Varázs ül párna csücskén.

Valami más, új világ

megszületése zajlik.

Két, útját többször elveszített

ember hazatalált.

Új év.

Január.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.01.17. 3:56

 MÁGIA

Csak egy mélyről feltörő

váratlan, gurgula,

torokban gombóc.

Nem segélykiáltás

Nem tetszés-visszatetszés.

Artikulálatlan,

és nem üvöltés.

A szerelem szótlan,

kéretlen feltörő szava.

A gyönyör hangja,

sok egybegyúrt szólamba

öntve.

A „TE”, a 'tet a 'tet,

a dallam maga.

A nem szerkesztett, komponált,

csodás szimfónia.

Betűkkel nem leírható szó.

Mágia.

BGJ.

2022.01.08.

 MEGVESZEM

Vond be mázzal,

valami édessel, csábítóval,

s én megveszem a szerelmet!

Mint évekig

földevő balkonvirágot, évelőt,

friss földdel etetem,

s hozok rá hűs vizeket is,

ha felizzik mesevirága

izzadt éjszakán.

El sosem adom.

Kiadó bérlemény sem lesz belőle.

Engem, tartóját

gondozóját liánként körbenőve

majd szeret és megfojt,

ha akar.

És hozhat is,

tetszés szerint, magából

erős sarjakat.

-patás-

2022.01.02.8:59

 BESZÉLJ

Beszélj velem

ha mélyen alszom is.

Súgd mondataid

tetszhalott fülembe,

láttass kibeszélve

lenge tüll-köpenyt,

repíts az ébredésbe,

Kedves!

Veled.

-csataloo-

2022.01,01.12:35

 KÉRÉS, MEGINT

Terítsd rám palástod Uram,

elvesznem ne hagyj!

Magad uralod világom,

adsz virágot kezembe, tüskét,

a palástból is elég lesz

kicsiny darab, hogy befedjen.

Uram, engedd, hogy hangom még

énekeljen,

akár kő-nehéz zsoltárokat!

Engedd, hogy megéljem csupán picurkát,

a bennem szárba szökkent vágyakat,

s küld,

ma küld még messzi, más helyekre,

a tartómon lihegő kaszást.

Uram, nem voltam jó fiad.

A senkinek sem voltam jó fia.

Kérlek, ne hagyd,

hogy rám települjön

múltbanézés, mély letargia,

hisz oly szép világod,

benne az emberek,

oly messzire, hozzád közelebb is jutnék,

ha maradok itt, velük megyek

a gáthoz, födetlen templomodhoz a folyónál,

vagy a temetőbe, anyámhoz,

beszélni vele.

A ketyere most erősen beindult.

Félrever, tudod.

Maradt még itt, nem messze tőlem,

akinek tartozok.

Kérled add, mutasd palástod,

még most,

mielőtt szolgáid mérlegedre tesznek,

adósa itt ne maradhassak

élő, érző,

csupaszív kedveseknek.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.26.16:32