VÍZIÓK

Kétoldalt,

sorfalat állva

várnak elmúlt idők rég,

s nemrég elmentjei.

Nincs

kezükben bot,

nem vesszőfutással köszöntenek.

A sor végén,

kulcsos nagy kapu előtt,

őszhajú szikla

vár mosolyogva.

Várjatok!

Még korai indulnom!

Nem kaptam behívót,

nyílt parancsot,

maradhatok fogni itt még

kedvesem kezét.

Ha nehezebben

– hát legyen úgy – ,

de lélegzetet még veszek!

Nem olcsó mulatság,

néha próbatétel,

kiadás-bevétel nagykönyveimben

luxusfogyasztás.

Megdolgoztam érte

keményen.

Mégis,

bónusz időm,

korty-levegőm a nő harcolta ki

zárt ököllel,

kitárt szívvel,

szerelemmel.

Ha látom is

azt a sok arcot

szárnyasan, kétoldalt felsorakozva,

Kis időre,

lett-légyen bárhogy is,

még lenn, a földiek között

maradok!

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 12. 26 9:55

 

ÍGÉRET

 

Egyszer megjövök.

Kalap lesz rajtam, meg viharkabát.

Sárga, mint a csillagok,

amiket hozok majd zsebbe rejtetten,

mint csokor ibolyát,

hisz azt is csak onnan izzadtam elő

minden találkozáskor.

Majd állok előtted.

Nézni foglak és szememben olvashatod

a messzejárt útjait,

az árokpartokat.

Hajlongó füveket szedhetsz szálanként szememből.

Teleültetheted velük a kerted.

Mindig elfelejted, hogy útra küldtél.

Saját utamra nélküled

és idegeneknek súgtad csak fülbe a gyónást,

hogy nem úgy akartad.

Nézz rám majd, ha állok előtted,

Mert megjövök! Nézz!

Jusson eszedbe a zsibongó park néma csendje,

a telt utca harsogását elnyomó snitt,

ahogy futottál szélre tett ember és szó után,

mikor befordultam

azon a harminc-akárhány éve lebontott

utcasarkon,

hogy kérésed betartva elveszítselek.

Balog Gábor

-csataloo-

 

 

RÓLA

Anyám?

Csupán vánkosa, ágya volt

a vágynak, ahol apámmal,

engem megcsináltak?

Kit érdekel?

Anyám a mindenség volt,

istenek fölötti.

Nekem a legszebb.

Tiszta, bűntelen.

Somfabottól és szíjtól is védő

Mária-kép,

reménytelen harc

rend-ideálokkal szemben,

s tört-húzott fogak

helyükre tett pótlásokkal is

nő volt, hamvas, szép.

Három gyerekkel.

A szolga, az úrnő és a nyak.

Ha sikerült,reám

is fordította

apám tört egójából

a kevés, maradt sugarat.

A béke volt,

anyaöl, rég nagyranőttnek,

mezők virága,

tárt határ.

Emléke ezernyi gondolatban

megfogalmazott

valóban, igazságban,

ma már

kísérteni, ölelni,

szeretni, engem visszajár.

Áldom emléked.

Jó anyám!

Balog Gábor

-csataloo-

2020.05.04.

 PESTI KÉPEK 2008

Korai lenne még

nekrológot írni Kishazáról.

Él a nép.

Zsengébbje

Gaga-libának csápol.

A csarnokból rég kitiltották már Petőfit.

A se hús, se hal csak nyivákol,

s tegye, ha tetszik.

Odébb, az Árkád alatti futkosóban

perui négy magyar ver kisdobot,

ringatódzik,

fúj pánsípot és semmi Venceremos.

Politikamentes itt az évszak.

Az adományra váró kutyák pórázon.

Mosdatlan gazda tűzte

hatvannyolc virágát fülük mögé.

Egy-egy szál gerberát.

Félig, vagy addig sem fejre hízó

kalapüregből, vagy stanicliból

-apró roncsok,

a világváltozásban vesztesek -

bekapnak két bújtatott, rokkant gyors

felest.

Körúton lézeng munkája vesztett,

s a Ligetben

tegnap maligánját álmodja öltönyös ébredésbe

padon, hajléktalan.

Öt éve száll.

Zsebében két összegyűrt

szakmunkáslevél.

Telente azzal takaródzik.

A Parlament elé kijár

a Főkert, rendezett ágyásokba

árvácska-mezőket ültet.

A sok virág, a sors-aszályban

már kaszát, csizmatalpat se félve

tartja fel fejét.

Helyettünk talán...

Balog Gábor

-csataloo-

2008.05.26.

 

ÉJJELI PÁRBESZÉD

Ragaszkodom hozzád,

de ami hívna a nagyvárosba

az a más élet.

És kiszárnyalnék,

mint a lepke...

Őszintén, valld be,

hozzád való vagyok én?

Nem,

nem vagy hozzám való!

Hozzám az való,

akit hív a hangom,

az, aki látja a lelkem,

aki, ha reggel ébred,

örül, ha meglát,

aki ha este elalszik,

kéri, hogy azt

vállamon tehesse!

Balog Gábor

-csataloo-

2009.08.07.

 PERCKAPCSOLAT

Ha arra vagy kíváncsi,
van-é jövő?
A válasz: Nincsen.
Csak jelen perceg,
kimerevülten.
Lassú némafilm.
Kép a képben.
Te bennem,
én benned.
Fülön be, fülön ki szálldogálok.

Megálló voltam, vagyok.
Jó megálló.
Érzések, képzetek, falra félszavak,
graffiti, tompa színekben,
és adottság.

Mikor építek, kopott vagyok.
Sokszor elfelejtett.
Táncolni sem tudok.
Egy megálló, stabilan megépített,
és lába sincsen.
Hiába szól táncba hívó zene,
az újravágott frufrun,
újratekert,
kötélen vassal sütött álomtincsen
nincs megtartó, csak szúette
keresztgerenda.

Nem az én napom fénye botlik el.

Kerestelek és kívántalak.
Megkaptalak, belaktalak.
Megalapoztalak.Tettem önzetlen.
Akartalak?
Melléktudás!

Új indulással kezdheted
megújult, életed
ahol tetszik.

Az olvasó búcsúdalnak hinné!
Nem az.
Igaz, többet nem bújhatsz hozzám.
Bántottál.
Fel sem fogtad.
Volt esélyed és megaláztál.
Egyszer.
Hitelkeret kifújt.
Leírlak.
Könyveimben a bevétel oldalon leszel
és adózok majd utánad.
Keveset.
Kis időre.

-csataloo-
BGJ.2009.09.11. !!!!!

 VÁNDOR A FÉNYBEN

Láttam, ahogy ágyában feküdt.

Mellére ráült a légszomj,

a zörgő ziháláshoz sem marad

már ereje.

Jó ember volt.

tartalmas élet mögötte,

és oly nyilvánvaló,

hogy előtte már

csak egyetlen út maradt.

Párja, a nő, csendben,

befelé zokogott.

Mint imamalomban szavak,

pörögtek előtte évek emlékei.

Tudta a pirkadat

nem hagy számára mást,

csak bánatot és a corpust.

A szoba felfénylett hirtelen!

A búcsúzó ágyánál

két hófehér,

éteri lény volt jelen.

Küldetésük van,

beteljesíteni jöttek azt!

Tenyerük nyújtották szenvedő

felé.

Egykor erős testből

a halhatatlan,

a lélek kicsusszant,

ült angyaltenyérbe,

vállán elmúló földi léte

már-már súlytalan terheivel.

Újabb huszonegy gramm,

félmosollyal várta a változást.

A nagy út előtt,

bizony érezhető volt,

legvégső földi gondolatával is

ölelni akarta a lent maradót.

Az Emberfia jobbján

a széles tömeg

mára új lélekkel gazdagabb.

Szegényebbek

mind a lentiek,

a Föld, és hosszabb az út

örök találkozásokig.

Balog Gábor

-csataloo-

2024. 01. 06. 4:56