ÍRÁS, NEM VERS A BM-nek

Lesem.

A lélek ámításait figyelem, ahogy tobzódnak,

járnak táncot homlokom mögött.

Külső ráhatásokból szinte semmi,

elhanyagolható, hogy alszik a több mint kvázi-társ,

a nő, és az is,

hogy tizenhét lépcsővel feljebb rutinjainktól szabadulna már a velem szenvedő élet.

Lezárok ma mindent.

A tizenhét lépcsős mászkát

a pihe-puháig,

közös botladozásokat,

rejtelmeket az ágyig és a kapott

plusz, többlet-időket is.

Beszélgettünk tegnap a gyűlöletről.

Én, afféle negotiátor, próbáltam oltani

fogantatásra képes alanyba,

itt, meg ott is valami békét,

ahol nem ölnek, sem gránáttal, sem indulattal.

Látszólag-sikerrel.

Az öregség tudatlansága működhetett bennem,

ahogy esőben útjára engedtem az egyiket viharkabátban,

a másik meg várt és

kezdte volna újra háborúját szellemeivel.

Bennem?

Elmenőben lévő életszakasz,

a létező, fogható valóság tette dolgát.

Kapkodta gyors szívveréssel a fogyó levegőt.

Választás elé kényszerített megint az élet!

A tompa, lassú, meg a gyors,

és a briliáns, érveket felismerő,

érveket cáfoló viták torz vitája.

Érvként használtam ebben,

magamra gondolva

a vér szavát.

Hiába és hiába éreztem a bennem élő dallamokat.

Igaznak, tudtam, magamra hagynak,

ami bűnnek senkinek fel nem róható.

Jó ez így, ahogy beleélem magam a várható semmibe.

a más valóságokban létezésbe,

ahol a pinás, meg kényszeres önmagát félő

megtalálják a helyes utat.

A kis dög még kapkodja a levegőt

és én, tizenhét lépcsővel lejjebb,

sok éves íratlan szabályt megszegve,

rágyújtok egy koporsószegre.

Kettőre is. Talán.

Mindenki ébredésekor minden kötésem elszakítom.

Menjetek, éljetek, legyetek jók! Sikerüljön!

Akkor kinő belőletek az emberpalánta.

És nagyra is nő majd!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.11.26

 

RÓZSÁK NOVEMBERBEN

A hajnali hálaadáson már túl vagyok,

áhítata is leülepedett.

November esőjében,

némi fagyok után

figyelek mellettem eltűnő életet

és a gondolat csapong.

Kezemben metszőollóval látom magam,

ahogy rendezgetem rózsák bokrait.

Nyesem gondosan a törekvéseket.

Adok feladatot a növénynek:

Éld túl támadásomat

és hozz több virágot!

Aztán,

mint hajnali hálaadás utáni gondolat,

beérik bennem a felismerés:

Metszőollót feledve,

szabad akaratomról lemondva

tenné a természet elrendelt dolgát

jobban nélkülem!

És mindez hajnali órán sem azt jelenti,

hogy feleslegesen éltem.

Ki hallja? Ki nem!

Ne feleljen!

Nem feleslegesen éltem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 25

NÉGERCSÓK

Hónapok (fenét, évek óta!) keresem a boltok pultjain egyik kedvenc édességemet a négercsókot!

Valahogy sehol nem találom! Eltűnt!

Keresem az okát, gazdaságilag.

Értelmezhetetlen, hisz nem csak én, de nagy, hozzám hasonló vásárlókör szerette. Keresem az okát. Tán a gyárak mentek tönkre, drágább lett a tojásfehérje, a bevonómáz alapanyaga a csoki, vagy eltűntek az édesség-cukorkagyárak, ami igaz, de ez sem lehet az ok!

Keresem az okot az ideológiákban és mit ad Isten, valami motoszkál! Tán a néger szóval van baj, mert ugye, ez nem kívánt szó a demokratának látszó ideológiában. Helyettesíthetné a veszedelmesnek tűnő szót a nigger, amit a filmekben a fekete borszínűek használnak saját bőrszínükkel egyező megjelenésű társaikra, de ismerem pejoratív jelentését, hátterét a szónak, ezért ezt nem teszem.

Mi marad?

Talán a félelem, hogy egy teherautónyi négercsók ukrán ajándékként (a Tibi csokik gyártójától!) a magyar határt átlépve, Debrecen környékén felborulva, a Hortobágyon kikel. Feketén, mint az éjszaka. Géppuskával, esetleg szurkáló- vagy embert-lefejező görbe késsel (mint a franciáknál, a németeknél az angoloknál és a spanyoloknál meg egyéb, európai nációknál akiknél nem fontos a nemzeti örökség felhígulása).

Hiányzik az édesség, a négercsók!

De, ha elszórva látom országútjainkon, bíz'isten eltaposom, mert ha kell, ha nem: kikel!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 21

Hónapok (fenét, évek óta!) keresem a boltok pultjain egyik kedvenc édességemet a négercsókot!

Valahogy sehol nem találom! Eltűnt!

Keresem az okát, gazdaságilag.

Értelmezhetetlen, hisz nem csak én, de nagy, hozzám hasonló vásárlókör szerette. Keresem az okát. Tán a gyárak mentek tönkre, drágább lett a tojásfehérje, a bevonómáz alapanyaga a csoki, vagy eltűntek az édesség-cukorkagyárak, ami igaz, de ez sem lehet az ok!

Keresem az okot az ideológiákban és mit ad Isten, valami motoszkál! Tán a néger szóval van baj, mert ugye, ez nem kívánt szó a demokratának látszó ideológiában. Helyettesíthetné a veszedelmesnek tűnő szót a nigger, amit a filmekben a fekete borszínűek használnak saját bőrszínükkel egyező megjelenésű társaikra, de ismerem pejoratív jelentését, hátterét a szónak, ezért ezt nem teszem.

Mi marad?

Talán a félelem, hogy egy teherautónyi négercsók ukrán ajándékként (a Tibi csokik gyártójától!) a magyar határt átlépve, Debrecen környékén felborulva, a Hortobágyon kikel. Feketén, mint az éjszaka. Géppuskával, esetleg szurkáló- vagy embert-lefejező görbe késsel (mint a franciáknál, a németeknél az angoloknál és a spanyoloknál meg egyéb, európai nációknál akiknél nem fontos a nemzeti örökség felhígulása).

Hiányzik az édesség, a négercsók!

De, ha elszórva látom országútjainkon, bíz'isten eltaposom, mert ha kell, ha nem: kikel!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 21

 

ADDIG

Már nem tudom, mi az, ami elmúlik,

mi nem.

Azt már tudom, hogy csak az marad belőlünk,

amiből vagyunk.

A sok semmiben talán két, kézzel nem fogható

csoda marad meg örökre változatlan.

Az igaz szerelem és az Isten.

Az Idő sem képes spongyát borítani rájuk.

Mások őrzik majd helyettünk.

Feltámadásig.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 15

 

A HOLDNAK UDVARÁN

A Holdnak udvarán tyúkcsapat kapirgál.

Hold-magot keresnek ott, a Hold udvarán.

A sok mag tyúkbegyekben ki nem kel, úgy ám!

ezért nincs Hold-virág a Holdnak udvarán!

A Holdnak udvarán tyúkcsapat kapirgál.

Hol van a Hold-kakas? Ő elbújt talán?

Megtalálható! De hol? A Hold másik oldalán!

Minden éjjel ott van, ott bizony, az ám!

A Hold elbújik, hajnal jön ma már!

Mit tesz a Holdkakas a Hold másik oldalán?

Felszáll a Hold mögül, repül is, no lám!

Szárnya aranyból van, színarany napsugár!

Napszárnyú Holdkakas fénynek hírnöke!

Van egy kiskutyám a Földön idele'!

Holdfehér a szőre, az orra fekete,

holdudvarba vágyik, eljött az ideje!

Vidd magaddal kérlek aranyszárny-Holdkakas!

Jó lesz tyúkpásztornak, és sokszor simogasd!

Elzavar Hold-rókát, Hold-sast is ha kell!

Ha alszol rád vigyáz, melléd fekszik, ölel!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 05.

 

KICSITÓTÓ

Kutyám öreg.

Statisztika szerint még akadhat egy-két éve,

hogy feloldja a meg- megszakított

ember-magányt.

Adja, mit adott tizenegy éven át,

táncoló, alul-kuplungos kis vagányt,

nyalintson szája szélén, ha éhes,

mancsát kezemre-lábamra tegye,

ha beszédes kedvében van.

Daganatos.

Hirtelen jött az öregkori dudor.

A nyakon, hol máshol?

Rajtam áll, eldönthetem mit tegyek,

hogyan akarom!

Viszem henteshez, hogy kivágja

ismeretlen gyógyulás eséllyel,

vagy rábízom a sorsra,

legyen, ahogy elrendeltetett?!

Hiszek tudatos számításban.

A Tervező mindentudó igazában!

És hiszek az elrendeltetésben is!

Hisz' hogyan ne gondolt volna arra,

hogy rosszul jár majd a lelkes állat,

ha magára marad egyedül?

Miért ne jutalmazná akár azzal,

hogy nem menekül, megéli sorsát,

ahogy én is majd a magamét?

A feladatokban is hiszek.

Ma állatorvoshoz megyek!

Meghallgatom, segítségével mit tehetek,

hogy akár az eb kárára is,

meghosszabbítsanak egy életet.

Merre billen majd a mérleg?

Egyszeri, vagy hosszú

szenvedésével fizetek

én a kapott ezernyi jóért,

ha egyedül hagyom

és nála korábban elmegyek?

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 04.

 

ELRENDELTETETT

Ilyenkor – bár bevallani nehéz –

a félelmek is felsorakoznak.

Tolongnak virággal kezükben

mécses világításban, piros üvegben,

és táncolnak, mint a lángok.

Beszédesek, de némán azok.

Magukhoz várnak mindörökké,

pedig menni még nem akarok.

Ilyenkor tartogatnak mindig valami újat.

Egy öleléssel, vagy fülbe,

gyónásként súgott szóval

lehúznak magukhoz,

és fel is emelnek a mindenek fölé,

hogy látod, ez az élet!

Évente egyszer, mert tömegben csak

évente egyszer jönnek,

nem a csodákról beszélnek.

Valaki hozzád nőtt közelit kijelölnek,

és rámutatnak:

Ím elrendeltetett!

Nézel tükörbe és nem látod magad.

Balog Gábor

-csataloo-

2025.11.02