TÉBLÁBOLÁSOK

Oly furcsák a téblábolások

Karácsony előtt.

A kisded, ha kitennék jászolából

idő előtt sem tudna

produkálni mást, csak téblábolást.

Botorkát Atyja teremtményei között,

szitok-begyűjtést ha láb alatt van,

a karácsonyi hangulatban,

annyi vakon, degeszre tömött,

őt dicsőítő bóvli sátrai között.

A téblábolásaink, Veled,

együvé vezetnek.

Megannyi változatban,

nem választható isteneknek

mondunk igent, csak egynek,

a hármas arcúnak.

Ők keresnek, jászolok

szökevényeit,

bamba forgatagban kettőnket.

Menekülünk, pedig csak áldani

akarják

tizenhét éve tartó frigyünk.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.13.

 KÖRNYEZETVÁLTOZÁS

A szomszéd kertet rendezett.

Sajátját.

Megvette más házát,

vele otthagyott életét

fa-fűnek, virágnak,

gyomnak, fejig felnőtt

sok bokornak,

és képzelt mást helyettük.

Keményen dolgozott,

mint Alkotó,

hat napig meg sem állt.

És a hetediken,

miután mindent kiirtott,

eltüntetett káoszt, természetvarázst,

tarra vágott, földet is cserélt,

parányi porhüvelyében

megpihent.

Látszott: Jól érzi magát!

Balog Gábor

-loo-

2021.12.13.

HANGULAT

Béke van bennem.

Tán közelgő Karácsony,

meg a Kisded teszi,

találkozhattam Vele

valamely útján, mikor

átmentem a városon, megállva

jó pár

templomsoron.

Készülő jászolán

munkálkodókat láttam,

ünnepi díszeket.

Hazaérve,

Aranyhaj-Kisasszony

várt ebéddel.

Az ember ilyenkor letérdel,

ad hálát, imát is rebeg.

Tudni, csak azt tudom

bizonyosan, hogy ennek

maradni kéne így,

hogy a hangulat belengje

minden megmaradt,

holnappal kezdődő

éveim.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.12.

 MINDIG ÚTON

Oly szabályos kockakövekből

rak ki utat a múlt.

Oly rendezett a semmi.

A valóság veszetten ugrál

valami deszkán.

Kiterítve fekszik.

De szép!

A vétkeim?

Azok visszaütnek!

Versenyt hízik a jégvirág

a szobaablakon,

tart örök háború közte,

s a kályhatűz között.

A lepedőn csupán

egy elfelejtett folt,

írott és irtatlan

múltakból összegyúrt

korcs mementó.

Korán jött, ölembe ült,

simult a reggel,

betakart hajával

még mesélt is volna,

ha hagyom.

Az országút Nagybörzsöny felé jeges.

Két

pimaszul felálló mellbimbó

között egyenes a

sorsvonal.

Nem számít ónos eső.

Gyerekes hittel hallgatom

hazug papjait

szerelmeimnek.

A sok csuhás nekem

adna feloldozást.

Hess varjcsapat!

Menjünk a hóba, picilány!

S ha megfürödtél,

takard be aranyhajad,

ne látsszon!

Ha elfelejted,

elfelejt felkelni a Nap!

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.10.

HOLNAP

ÉLSZ?

ÉLEK.

JÖSSZ IS?

IGEN.

A BATYUDBAN MINDENT HOZOL?

A ROSSZAT IS?

NANÁ!

MONDD, ELFOGADNÁL ANÉLKÜL?

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.07. 

 FÜRDÉS

Mezítelenre vetkezem

télelőn, erdőben,

patakom mellett a gát fölött,

Égervölgyben.

Csobbanok.

A víz hideg.

Éltet.

Teérted maradtam itt,

én, mementó,

a ráncos képű,

hogy érdekmentes érzést

tegyek kezedbe didergőn,

forrásvizek kicsiny tavából

fázósan kilépő.

Arról, hogy értelek.

Balog Gábor

-csataloo-

2021.12.05.

ELEMZÉS

Én nem a fájdalomba,

önsajnálatba bukok bele,

csak kommunikáció-hiányba.

A vállalt,

majdnem teljesen

betartott hallgatás

és elérhetetlenség-áradatba.

Vizekbe amiket nem ismerek,

de merüljünk beléjük.

Érted.

Ugye, érted?

-loo-