LÁTTAM
Láttam a Halley-t, még nyolcvanhatban,
láttam napfogyatkozást,
hol részlegest, egyszer teljest is,
és láttam számolatlan sok holdfogyatkozást.
Minden égi jelenségek legszebbike innen a Földről
mégis te vagy!
És látlak is, ha nem is minden nap,
és nagy-ritkán egy-egy hét is kimarad,
de a lehetőségekhez igazítottan látlak.
Tény, amit persze fel nem fogok, csak értek,
és el nem fogadok, csak elfogadok,
mert ilyen az élet!
Balog Gábor
-csataloo-
2025.09.08
ÚJ VILÁG 2
Csócsálom szavait kedves embernek.
Csupa pátosz és történelmi nagyság,
csak lehessen valami vetülése a fénynek rá is belőlük.
Szervez, dicsér, egekbe emel minden
satnya vénát, az sosem veszélyezteti majd
kétes jövőjét.
Olyannyira vér-magyar, hogy szimpla magyarként
beleszégyenkezem.
Tisztasága mosószerszagú, frissen, teregetésre kivett.
És tereget! Mi mást,
hisz csak így lehet elfogadottja, vezére
semmirejóknak.
A háttérben, mint középkor mester-festményein,
elnagyoltan látszanak valami hegyek.
Falu, tyúkudvar, kóricálás,
s a szóban megfestett vászon mögött az ember,
aki istállót sosem szagolt.
Mint retekben a pudva,
benne élnek, kelnek életre nagy csaták,
és mindegy, győz, vagy elbukik a hős,
szedné rímekbe a szerencsétlen ezt is-azt is.
Kétszeres Krisztus-korú hölgykoszorú
tépked levélben, zöld mezőben babért homlokára,
hogy Stanger pillanatragasztóval majd odaragassza,
mert megéri. Talán nekik is cseppen valami!
Hajrá, Hölgyeim!
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.06
ÚJ VILÁG 1.
Néha szívemig ér az örömérzet,
micsoda szép világban élhetek!
Költőnő meséli műfogakkal,
vacogtatva a múltjait,
micsoga nő is volt az anyja, aki,
ha félrelépett, mindig félretett
valami ajándékocskát neki húsvétra,
karácsonyra,
és cipőt is vett a Jani-, meg a Sanyibácsi-pénzből,
és csak a Feribácsi fogdosta meg őt
– akkor még pubertást, nem túlzottan szendét – ,
és az sem volt rossz.
Néha úgy elkap az a melegség!
Szétárad bennem, mint az Örömóda hangfolyama,
már éppen tapsikolnék
a húsvéti nyuszinak,
amit a költőnő anyja kapott
azoktól a bácsiktól,
és kapott később lánya is bevallottan.
megötszörözve a tényszerűn begyűjtötteket,
és kezdem felfogni,
mekkora arc is a nő,
aki ezt megírta!
Megéhezem és nézek szellemi táplálék után.
Végigolvasom a könyvtár legnehezebb műveit,
súlyra és tartalomra hatodszor mindet.
Mondok egy laza imát a pénzlehúzó
maszek könyvkiadókért.
Az újságírókból költővé-íróvá imágósodott
tanulatlanokért.
A celebekért. Az anyanyelv megtaposóiért.
Keresem békéjét a szónak
ismerteknél és ismeretleneknél,
elfeledetteknél, szúette faragványban korhadóknál,
vagy bronzba öntötteknél,
Anonymus szobrok csuklyája alatt.
Az éhség valamely'st enyhül.
Néhány nagy nevű magyar deviánst
szívemre ölelek, barátkoztatom őket
kedvenc elfeledetteimmel,
s ahogy a csönd nő köröttem
nézem, ahogy a szél vadul a szemköpszti
jegenyenyár hegyét tépi lihegve.
Elgondolkodom szép időkről, mikor még
fejből tudtam a római pápa telefonszámát,
amit ma jobb ha nem tudok.
Beleszaggintok a szomszéd vacsoraillatba
és naplezáróként
szívből jött jókívánságom postázom
a Jancsi-Feri-meg Sanyibácsis, anyját dicsérő
modern ikonnak. Brávó!
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.06
ELSŐ ÉS UTOLSÓ
Mindössze annyi kellett,
hogy gyors egymásutánba'
ötször nyissanak felhő-vízcsapot az egek,
s reggelre gomolygó páraköd-sereg,
az idei első és utolsó
sűrű szövésű augusztusi fátyol
varázsol változó emlékképeket,
mától mindörökké a holnap múltjába
készülő tájra
nekem.
A zárszóra jött égi áldás
hajnalig kicsalta rejtekéből
az első kikericsem. Ma még nyári,
holnaptól hivatalosan is
bimbó-fehérből lilába váltva őszi lesz.
Szép, megterebélyesedett leandereim
már földbe ültetve várják jövőjük,
s apró kerti kis tavamban
tavi-legényrózsát tart életben még
a tegnap hullt eső.
Bőrre redőket rajzoló nyártól búcsúzom.
Még összeszámolom szép napok számát,
keveslem kicsit, majd legyintek,
s megköszönöm ami jutott...
Holnaptól új őszben várhatom
lesz-nem lesz tavaszom szép leányát,
hogy jöjjön, öleljem.
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.31
VADRÓZSABOKROM
Csak a nyár lehetett,
hogy elmúlóban beszólt neki!
Csak rosszindulat, ami évente
felemlegeti lánykora egy-egy vétkét,
tévedését, félrelépését,
mert vadrózsám most is
pirulni kezdett.
Szűzi, szép virágaiból
az idei csipke már stigmát éget
zöld lomb-hajába.
Csendes bájjal várja az őszi vezeklést.
Szélárnyékában tavalyi termésből
kinőtt zsenge sarj
viszi tovább a télbe tartóan örök,
múlhatatlanul kedves,
lelkeket ölelő szerelmei
összes meséjét.
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.29
DILEMMA 2025
Ha elfogy a rézpénz a nyelvem alól,
az az egy szem, amit az útra tettem félre,
mert elkótyavetyéltem földi hívságokra,
tömjénfüst, mirha, meg kardalok,
virrasztók zsolozsmáikkal,
vállra rongyos bakó, meg fölösleges,
de illő komiszkenyér és némi hagyma a bicska mellé,
szóval, ha mégis,
már rézpénz nélkül érek a partra,
és ott ül majd várakozón a csónakos, kéri a jussát,
amit, mint mondtam eltékozoltam,
és nyilvánvalóvá válik, hogy itt ragadok,
akkor, ahogy horányi parton a Dunában nyaranta,
megfürödhetek naponta hatszor is
egészen az örökkévalóságig a Styxben?
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.28
AZ ÉLET UTÁN
Lehet belőlem csillag az élet után?
Ragyoghatok messzi, éjjeli égen
és milyen lehet majd a fényem?
Csak hideg, mint a többié,
vagy akadhat benne némi melegség,
lentre-kacsintás?
Látható leszek, innen lentről, szabad szemmel is,
vagy csak csillagtérképeken jelölt szám,
afféle nevesincs, sárga szökevény,
aki csak úgy, véletlenül került odafentre?
Milyen társaságban leszek?
Akad majd szomszédom, elérhető?
Időnként beszélgetek egyik-másikukkal?
Küldhetek jeleket, vagy csak láthatásuk lesz megengedett?
És meddig tart majd a fényem, mielőtt
végképp megszűnik az is?
Azt hiszem, csillag csak akkor lehet belőlem,
ha itt, lenn, amikor már mindennek vége – elégetnek.
Elégetnek és a hamut, ami ezüstös, mint a csillagok,
elszórják valami kilátóból, ég felé, a szélbe,
vagy az estében, falusi tyúkudvaron a porcsin közé,
ha már a tyúkok elültek.
Ha el nem égek, csillag nem leszek.
Valahol elkaparnak, dobozzal, lepellel, földdel takarnak.
Testem marad a rothadásnak.
Lelkem, a mindenkiével együtt halhatatlan,
száll fel az égbe,
mérlegre teszik, vetik a tűzre, ott is, mert
bűntelen ember nem lehet, és test-égető máglya helyett
jó eséllyel megpályázhatom a Tisztítótüzet.
Lehetek tűzben vezeklő...
Fényem csak pont annyi lesz, mint a tűz,
ami lelket tisztít, mint mondják, és éget,
s végül a kis semmiségre, hófehér szárnyakat
ragaszt a megtisztulás, és furcsa tollcsomóként,
új névvel röpködhetem át keresztül-kasul
az univerzumot.
Balog Gábor
-csataloo-
2025.08.27
