ÉBRENBABA

(Szép Ilonka)

Mikor betoppansz váratlanul,

persze mindigis vártan,

a világ kinyílik, ajtót vág falaimra

a fény.

A belőled áradó.

Mikor elmúlt már a kötelező, életben tartó

gyógyszerek teherként viselt

naponta eltűrt, mindig visszatérő hatása,

s maradt

úgy tizennégy órányi egyedüllét,

magány, befelé fordulás,

meg a házi robottal is végeztem úgy,

hogy a kertbe sem tettem ki lábam télidőn,

két kézzel fogható szellemarcként jelensz meg,

hogy két kézzel fogjalak fogható-ölelhetőt.

Olyankor koppannak, lecsengenek

a hirtelen látomás

disszonanciái.

Olyankor újra teljes az, amit élek

és mindent-de mindent elfelejtek.

Csak megölellek!

Étellel kínállak!

Békével, pihenéssel, meg az öregember vágyaival,

elérhetőkkel vártakkal,

nélküled feledésbe veszettekkel.

S mert fáradt vagy, túlfeszített és

helyt akarsz állni

valami csak neked kibogozható kuszaságban,

és kötelező és szép tevékenységbe ölöd a mindennapjaid,

nem tudod,

olyankor vagy a legszebb, amikor

fényláda-sípláda alszik,

a Hold világít be a tetőablakon,

mezítelen vagy, és én veled

olyan felhőközelben,

mint az évente többször beharangozott

sosem látott hullócsillagok raja..

Fáj, ha eluralkodik rajtad a kényszer és

alvás-álom nélkül töltesz egy éjszakát.

Rossz rutin. Kiéget.

Talán megérted egyszer...

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 12

 

IDŐHIÁNYBAN

Adsz-e még időt, hogy elmondjam,

szép az élet?

Szavakba öntött gondolatot,

hogy illőn megköszönjem,

hogy láttam is?

Adsz-e még időt, hogy úgy búcsúzzam,

hogy kiürítem a tenyerem, s a lelkem is?

Hogy elsimogassam a simogatásaim

minden maradékát,

hálám magammal nem vihető részét

is szétosszam, s pőrén,

nincstelenként állhassak eléd?

Adsz-e kegyelmet, hogy elfeledjem,

csak abban lehettem sikeres,

hogy elrontsam más örömét?

Az ostyát a nyelvemre kérem,

a kelyhet kiürítem és

végbemegy bennem az átváltozás.

Fahangomon ott és akkor

még elmondok pár zsolozsmát és

eléneklek egy több száz éves

gregoriánt, s már jöhet is Mihály

a lovaival.

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 10.

 

NEGATÍV

Láttam a Sátánt.

Saját szememmel, majd fogható közelből.

Tüskére vágott, szőke-fehérre festett haja volt.

Úgy ötvenesnek nézett ki,

jól karbantartott ötvenesnek.

Láttam a pokol tüzeit.

Vakítottak lángfehéren, vörösen és kéken.

Hallottam a kínok országának zenéjét.

Kibírtam kis ideig.

Kis ideig.

Igaz, elmenekültem.

Igaz, megmenekültem.

Tán azért, mert tudtam

és szüntelen mormoltam magamban

a hit imáját gyermekkorom

áhítatából.

(Hiszek falfirkát, aluljárók falán,

megüzent szerelmet bérházak oldalán,

szexhirdetést, bizarrt, vasúti WC-ben,

repülőt, mi fenn maradt

az örök kék égben.

Elhiszek én bármit, amit elhitetnek,

jobb az, mintha élve

a pokolra vetnek!)

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 12. 09.

 

SZÜRKÉK

Ugye, jó nap ez a halálhoz kicsim?

Borongós odakinn. Csak pár

későn felébredt krizantém

esőcseppes sziromlevelei

mesélnek a szépről.

Ugye, jó nap ez a halálhoz, Farkasanyó?

A Hold későn kelt,

nem kell, hogy rávonyítsunk.

Takarózhatunk hidegbe,

az emlékeinkbe, kölykeink

már messzibe szakadt új életébe,

amiről hírünk egyre ritkább.

Ugye nem bántad meg Farkasanyó,

hogy engem választottál,

s velem a sorsot, ami kemény volt?

Sok jó vadászatunk... Emlékszel?

És megverekedtem érted,

ha úgy hozta a kényszer.

Győztesen. mindig győztesen.

Tél elől ma már csak egymáshoz bújhatunk.

lelassult futásunk és a karibu csordák

kerülik csapásaink.

Fiainké lett az örök erdő,

nekünk az álom és a fagy maradt.

Nagy csontjainkról a húst

tavaszig mind eltakarítják majd

a rozsomákok.

Figyeld csak! A Hold fekete pörsenései között

egy apró, fehér vérrokon szaladgál!

Látod?

Balog Gábor

-csataloo-

2025.12.02

 

ÍRÁS, NEM VERS A BM-nek

Lesem.

A lélek ámításait figyelem, ahogy tobzódnak,

járnak táncot homlokom mögött.

Külső ráhatásokból szinte semmi,

elhanyagolható, hogy alszik a több mint kvázi-társ,

a nő, és az is,

hogy tizenhét lépcsővel feljebb rutinjainktól szabadulna már a velem szenvedő élet.

Lezárok ma mindent.

A tizenhét lépcsős mászkát

a pihe-puháig,

közös botladozásokat,

rejtelmeket az ágyig és a kapott

plusz, többlet-időket is.

Beszélgettünk tegnap a gyűlöletről.

Én, afféle negotiátor, próbáltam oltani

fogantatásra képes alanyba,

itt, meg ott is valami békét,

ahol nem ölnek, sem gránáttal, sem indulattal.

Látszólag-sikerrel.

Az öregség tudatlansága működhetett bennem,

ahogy esőben útjára engedtem az egyiket viharkabátban,

a másik meg várt és

kezdte volna újra háborúját szellemeivel.

Bennem?

Elmenőben lévő életszakasz,

a létező, fogható valóság tette dolgát.

Kapkodta gyors szívveréssel a fogyó levegőt.

Választás elé kényszerített megint az élet!

A tompa, lassú, meg a gyors,

és a briliáns, érveket felismerő,

érveket cáfoló viták torz vitája.

Érvként használtam ebben,

magamra gondolva

a vér szavát.

Hiába és hiába éreztem a bennem élő dallamokat.

Igaznak, tudtam, magamra hagynak,

ami bűnnek senkinek fel nem róható.

Jó ez így, ahogy beleélem magam a várható semmibe.

a más valóságokban létezésbe,

ahol a pinás, meg kényszeres önmagát félő

megtalálják a helyes utat.

A kis dög még kapkodja a levegőt

és én, tizenhét lépcsővel lejjebb,

sok éves íratlan szabályt megszegve,

rágyújtok egy koporsószegre.

Kettőre is. Talán.

Mindenki ébredésekor minden kötésem elszakítom.

Menjetek, éljetek, legyetek jók! Sikerüljön!

Akkor kinő belőletek az emberpalánta.

És nagyra is nő majd!

Balog Gábor

-csataloo-

2025.11.26

 

RÓZSÁK NOVEMBERBEN

A hajnali hálaadáson már túl vagyok,

áhítata is leülepedett.

November esőjében,

némi fagyok után

figyelek mellettem eltűnő életet

és a gondolat csapong.

Kezemben metszőollóval látom magam,

ahogy rendezgetem rózsák bokrait.

Nyesem gondosan a törekvéseket.

Adok feladatot a növénynek:

Éld túl támadásomat

és hozz több virágot!

Aztán,

mint hajnali hálaadás utáni gondolat,

beérik bennem a felismerés:

Metszőollót feledve,

szabad akaratomról lemondva

tenné a természet elrendelt dolgát

jobban nélkülem!

És mindez hajnali órán sem azt jelenti,

hogy feleslegesen éltem.

Ki hallja? Ki nem!

Ne feleljen!

Nem feleslegesen éltem!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 25

NÉGERCSÓK

Hónapok (fenét, évek óta!) keresem a boltok pultjain egyik kedvenc édességemet a négercsókot!

Valahogy sehol nem találom! Eltűnt!

Keresem az okát, gazdaságilag.

Értelmezhetetlen, hisz nem csak én, de nagy, hozzám hasonló vásárlókör szerette. Keresem az okát. Tán a gyárak mentek tönkre, drágább lett a tojásfehérje, a bevonómáz alapanyaga a csoki, vagy eltűntek az édesség-cukorkagyárak, ami igaz, de ez sem lehet az ok!

Keresem az okot az ideológiákban és mit ad Isten, valami motoszkál! Tán a néger szóval van baj, mert ugye, ez nem kívánt szó a demokratának látszó ideológiában. Helyettesíthetné a veszedelmesnek tűnő szót a nigger, amit a filmekben a fekete borszínűek használnak saját bőrszínükkel egyező megjelenésű társaikra, de ismerem pejoratív jelentését, hátterét a szónak, ezért ezt nem teszem.

Mi marad?

Talán a félelem, hogy egy teherautónyi négercsók ukrán ajándékként (a Tibi csokik gyártójától!) a magyar határt átlépve, Debrecen környékén felborulva, a Hortobágyon kikel. Feketén, mint az éjszaka. Géppuskával, esetleg szurkáló- vagy embert-lefejező görbe késsel (mint a franciáknál, a németeknél az angoloknál és a spanyoloknál meg egyéb, európai nációknál akiknél nem fontos a nemzeti örökség felhígulása).

Hiányzik az édesség, a négercsók!

De, ha elszórva látom országútjainkon, bíz'isten eltaposom, mert ha kell, ha nem: kikel!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 21

Hónapok (fenét, évek óta!) keresem a boltok pultjain egyik kedvenc édességemet a négercsókot!

Valahogy sehol nem találom! Eltűnt!

Keresem az okát, gazdaságilag.

Értelmezhetetlen, hisz nem csak én, de nagy, hozzám hasonló vásárlókör szerette. Keresem az okát. Tán a gyárak mentek tönkre, drágább lett a tojásfehérje, a bevonómáz alapanyaga a csoki, vagy eltűntek az édesség-cukorkagyárak, ami igaz, de ez sem lehet az ok!

Keresem az okot az ideológiákban és mit ad Isten, valami motoszkál! Tán a néger szóval van baj, mert ugye, ez nem kívánt szó a demokratának látszó ideológiában. Helyettesíthetné a veszedelmesnek tűnő szót a nigger, amit a filmekben a fekete borszínűek használnak saját bőrszínükkel egyező megjelenésű társaikra, de ismerem pejoratív jelentését, hátterét a szónak, ezért ezt nem teszem.

Mi marad?

Talán a félelem, hogy egy teherautónyi négercsók ukrán ajándékként (a Tibi csokik gyártójától!) a magyar határt átlépve, Debrecen környékén felborulva, a Hortobágyon kikel. Feketén, mint az éjszaka. Géppuskával, esetleg szurkáló- vagy embert-lefejező görbe késsel (mint a franciáknál, a németeknél az angoloknál és a spanyoloknál meg egyéb, európai nációknál akiknél nem fontos a nemzeti örökség felhígulása).

Hiányzik az édesség, a négercsók!

De, ha elszórva látom országútjainkon, bíz'isten eltaposom, mert ha kell, ha nem: kikel!

Balog Gábor

-csataloo-

2025. 11. 21